Az amerikai választási rendszer sajátossága miatt az ötven tagállam többsége hagyományosan demokratapárti vagy republikánus, ezért a választást a csatatér államok döntik el – tehát azok a tagállamok, ahol mindkét párt jelöltjének van reális esélye a győzelemre. Összesen hét ilyen tagállam van (Észak-Karolina, Georgia, Nevada, Arizona, Pennsylvania, Michigan, Wisconsin), ezekben pedig rendkívül szoros a verseny, az alapvető párttáborok mellett a bizonytalankodó szavazók kegyeiért küzdenek a jelöltek. A központi elnökválasztást félretéve ezúttal azt vizsgáltuk meg, hogy mi a helyzet a legizgalmasabbnak ígérkező öt államban.
Pennsylvania – 19 elektori hely
Az államot jelenleg is kormányzó demokrata Josh Shapiro a választási kampány során igazi nagyágyúként tűnt fel, hiszen sokáig Kamala Harris lehetséges alelnökjelöltjeként emlegették: az, hogy végül nem ő száll a ringbe Harris mellett, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a Demokrata Pártnak a kormányzóra a kulcsfontosságú államban van szükségre.
A rendkívül fiatalos, korábban ügyészként dolgozó Shapiro 2023-ban vette át a széket, és beiktatása óta rendkívül népszerű, munkájának támogatottsága pártállástól függetlenül 50 százalék felett mozog, és Kamala Harris lelkes támogatója. A demokrata jelöltnek erre pedig jócskán szüksége van, ugyanis ahogy az már az elnökválasztási vita alatt is látszott, Donald Trump azzal vádolja, hogy betiltatná a frackinget, azaz a mélységi kitermeléshez használt fúrásokat, amelyek az állami energiaszektor alapját alkotják. Harrisnek még 2020-2021-ben voltak erre vonatkozó kijelentései, ezeket mostanra azonban bőszen tagadja, a Reuters kérdésére meg nem nevezett ágazati vezetők pedig úgy fogalmaztak, sikerült megértetni az alelnökkel, hogyha elnökként betiltatná a kitermelési formát, attól megugorhatnak az energiaárak.
Nos, egyelőre úgy tűnik, hogy Harris kellően meggyőzőnek bizonyult az államban – egyébként az elnökjelöltek vitáját is itt tartották –, ugyanis egy keddi felmérés arra jutott, hogy 50 nappal a választások előtt ebben az államban 49 kontra 46 százalék az állás Harris javára – írta az USA Today. Az állás a FiveThirtyEight aggregált számai alapján már szorosabb, a különbség mindössze 0,8 százalékpont Harris javára a legfrissebb, szeptember 18-i aggregált adatok szerint.
Fotó: Depositphotos
Észak-Karolina – 16 elektori hely
Az Egyesült Államok egyik szegényebb tagállamában a napokban minden bizonnyal nem az elnökválasztással foglalkoznak, hiszen történelmi esőzések után ott is árvízveszély fenyeget, többek közt a partokra kimosódott, vérző szájú cápákról érkeztek hírek. Miközben az állam a természeti katasztrófával birkózik, a novemberi választások során továbbra is kulcsterepnek számít – bár hagyományosan inkább a „Biblia-övhöz” tartozó terület, Barack Obama 2008-as támogatását kivéve nem nyertek demokraták az államban. Mostani elvesztése a Republikánus Pártnak különösen fájó lenne, hiszen egy olyan államról van szó, amelyben előfordult az is, hogy 30 évig nem rúgott labdába demokrata jelölt. A FiveThirtyEight a szeptember 18-i állás szerint minimális, 0,1 százalékpontos előnyt mért Donald Trump javára, az egykori vörös hullám hátrébb szorulása mögött az elemzők egyértelműen azt látják, hogy az állam lakosságának összetétele átalakult, egyre több a beköltöző, inkább a liberálisabb párthoz húzó szavazó.
Georgia – 16 elektori hely
A 2020-as választások nagy csalódását a republikánus tábornak Georgia jelentette, ugyanis a korábbi republikánus fellegvár meglepetésre fordult át kékbe, a magyarázatot egy évtizedek óta erősödő tendenciában kellett keresni. Az olyan nagyvárosok, mint Atlanta, valamint a kisebb városok népessége is megnövekedett, miközben a hagyományosan inkább a demokraták felé húzó fekete lakosság száma is megugrott, így az itteni választási kampány egyik fő témája a bőrszín alapú diszkrimináció és a szociális jogok.
A legfrissebb mérések szerint az állás az államban 47,6-46,9 százalék Donald Trump javára, a kampány azonban a következő kevesebb mint két hónapban rendkívül csúnyának ígérkezik. A Guardian leleplező cikke szerint kiszivárgott emailek arra utalnak, hogy az államban megyei választási tisztviselők egy olyan színfalak mögötti hálózatot hoztak létre Georgia-szerte, amely összehangoltan megkérdőjelezné a novemberi választások eredményét, mielőtt egyetlen szavazatot is leadnának, és különböző olyan eljárások bevezetését támogatnák, amellyel például azt szűkíthetnék, hogy kik szavazhatnak a választásokon. Az ilyen törekvések minden bizonnyal Trump javára fordítanák az eredményt, hiszen ezek többek közt a bevándorlók választási jogainak korlátozását céloznák – a kérdés most az, hogy a leleplezésnek lesznek-e mérhető következményei a demokraták javára.
Michigan – 15 elektori hely
A 2016-os választások során különösen fájdalmas pofont jelentett az akkori demokrata jelölt Hillary Clinton számára, hogy a korábban magabiztosan demokrata Michigan Trump javára döntött – igaz, négy évvel később Joe Biden már vissza tudta szerezni az államot.
A Demokrata Párt egyik hagyományos fellegvárának számító Detroitban továbbra is jelentős a párt fölénye, csakúgy mint az állam legtöbb nagyvárosában, a választá, csakúgy, mint 2016-ban, ezúttal is elsősorban a külvárosi területeken fog eldőlni – a vidéki területek egyébként a republikánusokhoz húznak. Az ipar által erőteljesen befolyásolt, erős szakszervezeteiről is híres államban a gazdaság helyzete és a munkások jogai mindenképpen választási kulcskérdést jelentenek. Így míg a republikánus kampány és Donald Trump többek közt a Biden-adminisztráció kudarcaival kampányolhat, addig Kamala Harris csodafegyvere az alelnökjelöltje lehet. Tim Walz kormányzóként is következetesen a szakszervezetek barátjaként lépett fel Minnesotában, tevékenyen is fellépve a munkások érdekeiért, ezt a szakértelmet pedig akár sikerrel átültetheti ide is.
A jelenlegi állás más csatatér államokhoz képest annyira nem szoros, Kamala Harris szinte elégedett lehet, hiszen 47,8 százalékos eredményével áll Donald Trump 46 százaléka előtt.
Arizona – 11 elektori hely
Végül jöjjön egy olyan állam, ahol minimálisan, de megjelenik egy magyar szál is, hiszen a CPAC republikánus dzsembori keretében Magyarországon is megfordult, korábban Trump lehetséges alelnökjelöltjeként is emlegetett volt tévés műsorvezető, Kari Lake küzd a szenátusi székért egy demokrata színekben induló üzletember, Ruben Gallego ellen. Az állami szintű verseny szorosnak ígérkezik, de arról nincsen szó, hogy a jelöltek fej-fej mellett állnának, a cikkünk írásakor legfrissebb, szeptember 11-i felmérés 4 százalékponttal mérte Gallegót Lake előtt.
Szövetségi szinten a korábban magabiztos republikánus erődnek számító állam, amelyben több mint 50 évig gyakorlatilag labdába sem tudott rúgni a Demokrata Párt, 2016 óta kacsintgat a szorosabb választási eredmények felé (igaz, Trumpnak ekkor még szűken, de összejött a kötelező republikánus győzelem). 2020-ban Biden megfordította Arizonát, ráadásul az államban junior szenátorrá választották a Demokrata Párt egyik legkedveltebb politikusát: Mark Kelly korábbi asztronautát.
Miközben a republikánusoknak olyan támadási felületekre kell fókuszálniuk itt, mint a határkérdés, hiszen az illegális bevándorlás kérdése a Biden-adminisztráció egyik fő gyengesége volt, illetve a fegyvertartási jogok biztosítása; addig a nagyvárosi lakosság, és a külvárosokban élő első- és másodgenerációs bevándorló közösség jellemzően a Demokrata Párt felé húz.
Bár hivatalosan csatatér államnak tartják, az viszonylag bizonyossággal kijelenthető, hogy a népsűrűség és a választási rendszer sajátossága miatt az arizonai győzelemre annak van esélye, aki az állam legnagyobb városát, Phoenixet is magába foglaló Maricopa megyét is megnyeri – márpedig ez a régió egyértelműen a demokratákhoz húz. Ami biztos: egyelőre Trump minimálisan, de Harris előtt áll, és szeptember 18-án a FiveThirtyEight 47,2 százalékra mérte a támogatottságát.
