A menekült és a bíró

       És most mi lesz velem? -  kérdezte a bírót sírva Zahar Al-Hussain?

       Beláthatja, nem regisztrált Szerbiában, ezért ki kellett utasítanunk, hiszen, ha regisztrált volna Szerbiában, akkor azért kellene kiutasítanunk, mi, kérem, fejlett jogállam vagyunk -  mondta Dr. Kenéz és közben arra gondolt, hogy gyerekkorában légtornász akart lenni, mennyivel jobb lenne most a cirkuszban a medvék és a fókák között. 

       Menjek vissza Szíriába, ahol megölték a családom? - szipogott Zahar.

       Nézze fiam, maga az életben nem fog tudni hazamenni Szíriába, hiszen nincs egy vasa sem, a maradék pénzét éppen most koboztuk el - kedvetlenedett el a bíró, és megint a cirkuszra gondolt, a medvékre és a fókákra, különösen a fókákra. Szerette a fókákat, a szírekkel sem volt különösebb baja, de a fókákat nagyon szerette.

       Tudja, mi az a Horvátország? -  folytatta a bíró. Zahar Al-Hussain, aki a geográfiai tudományok doktora volt az aleppói egyetemen, bátortalanul maga elé bólintott. 

       Dr. Kenéz ujjával arra mutatott, amerre Horvátországot sejtette és fütyürészni kezdte Rahmanyinov cisz-moll prelűdjét. Zahar szerencsére ismerte a cisz-moll prelűdöt, gyakran játszotta az unokahúgának a pianínón, ami a nappaliban volt, amíg még volt nappali. 

      Zahar Al-Hussain két nap múlva érkezett meg Bécsbe. Miközben zuhanyozott, arra gondolt, hogy lehetett volna légtornász a cirkuszban, mint Said bácsi, a medvék és a fókák között. Szerette a fókákat, a magyarokkal már nem volt semmi baja, de a fókákat nagyon szerette.