A hatalom és a szellem embereiről

     Lánczi András a  FIDESZ értelmiségi hátországának vezéralakja, a Konzervatív Kiáltvány szerzője még 2009-ben írta ezt a cikket a Magyar Nemzetbe. 

      Íme hét idézet Lánczi írásából: 

  I.    "Észre kell venni, hogy a közelmúlt tudomány- és oktatáspolitikai hívószavai már nem igazítanak el, sőt mindig is az egyetem eszméje ellen hatottak. A „tudásalapú társadalom”, „a piacképes diploma” és más hasonló jelszavak olyan időszakban és gondolkodásmódban születtek meg, amelyek a korlátlan fejlődésben és a szakmai kérdések mindenhatóságában hittek.

 II.  "Kultúránkban kezdettől fogva egyet jelentett: szabad ember nevelését. Kultúránkban a tudás és a morál eredetileg össz etartozó fogalmak; a tudás, a tudomány pedig az egész megértésére irányult. A gondolkodás különbségek megállapításán alapszik, amit vitákon keresztül tudatosítunk. "

  III. "Fel kellene ismerniük a specializáció papjainak, hogy nincs egyetlen emberi eszköz sem, amellyel tudásunk korlátait át tudnánk hágni.
Aki túl korán specializálódik, az valójában eltolja magától az európai egyetem eszméjét. A tudás csak a korlátok folytonos tudatában értelmes fogalom."

  IV. "A szabadságra való nevelés eredeti formája a „szabad művészetekre” (liberal arts) való nevelés, amely az utóbbi években újra erősödő hangsúlyt kapott az európai egyetemeken, különösen a társadalomtudományi képzésben. Különböző arányokban, de az összes magyar egyetemnek fontolóra kellene vennie, hogy képzéseiket a szabad tudományokra alapítsák: tűzzék ki célul a liberal artsra alapított képzést, vagyis a filozófia, a történelem, a retorika, a matematika, esetleg a teológia, a zene és a természettudományok problémái jelenjenek meg a képzésben, vagy ha már jelen vannak, kapjanak új hangsúlyt."

  V.  "Meg kell értenünk, hogy az európai kultúra abban különbözik más kultúrák tudáskezelésétől, hogy a filozófiának és a teológiának önálló szerepet juttatott. Ezek semmilyen más kultúrában nem kristályosodtak ki önálló, a valósággal szembeállított tudásterületté: más kultúrákban a filozófia nem vált szaktudománnyá, eredetileg nem voltak tanszékei. Ha ezt nem értjük, akkor előbb-utóbb más kultúrák logikáját fogjuk követni. "

  VI.  "Nem reformra, hanem új szélre van szükség, hogy az egyetem hajójának vitorlája ismét dagadhasson. Praktikusan ez azt jelenti, hogy filozófiát, teológiát, matematikát, politikai bölcseletet kell tanulni/tanítani, mielőtt szaktudományos – közgazdasági, szociológiai, kommunikációs, politikatudományi – pályára lép valaki."

  VII. "Minél jobb az egyetem, annál valószínűbb, hogy onnan fognak kikerülni az adott közösség vezetői. Az egyetem legfőbb funkciója a következő generációk vezetői elitjének a kinevelése. Magyarországon a most véget érni látszó korszakban a Budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE volt képes ezt a feladatkört ellátni. Ezután azonban e két egyetem is elveszítheti ezt az előnyét, s az űrt vagy külföldről fogják betölteni, vagy sehonnan, így Magyarország elitutánpótlása elsorvadhat."

 

           Hogyan egyeztethetőek össze ezek a mondatok a jelenlegi magyar kormány felsőoktatás koncepciójával?  Sehogy. Lánczi megírta a Konzervatív Kiáltványt, megkapta érte a Századvég igazgatói székét, de a felsőoktatás ügyében szava csak Parragh Lászlónak az orosztanárból csempekereskedővé avanzsált tökéletes fideszes értelmiséginek lehet. Mert Parragh szavai Orbán szavai. Orbán a saját gondolatait akarja visszahallani azoktól, akiket maga mellé állít. Mennyit tudna ez az ország megtakarítani azzal, ha a miniszterelnök urat valaki meglepné egy diktafonnal. Egy diktafon nem kér fizetésemelést, nem utazik Floridába, és villámgyorsan ki lehet kapcsolni.

            A hét elején Oxfordban voltam. Az előadásom után elvittek vacsorázni egy college-ba. Ez a college két miniszterelnököt adott Angliának. Két munkáspárti miniszterelnököt. A hagyomány, a valódi és tagadhatatlan elitizmus és a ma magyar konzervatívok által szitokszóként használt progresszió valójában összeegyeztethető. Nem állítom, hogy könnyen, nem állítom, hogy minden egyes esetben, csak azt, hogy összeegyeztethető. A konzervativizmus nem retardáltságot jelent a nagyvilágban. A konzervatív egyetemkép, amit Lánczi felvázol, összeegyeztető a modern korral, a globális kapitalizmussal. Új értelmet kaphat a konzervativizmus, sajátos féket és ellensúlyt képezhet, ami élhetőbbé teheti a világunkat. A régi professzorok a college ebédlőjének faláról ma kínai, indiai, amerikai diákokra néznek le, az egykori brit alsó osztályok fiaira, olyan fiatalokra, akik száz éve még nem vacsorázhattak volna ezek között a falak között. Kicsinek éreztem magam, de néha jó kicsinek éreznie magát az embernek, ez is a konzervativizmus egyik tanítása. 

            Van egy rét a Christ Church College mellett. Egy hatalmas, gyönyörű és látszólag teljesen felesleges rét. Tucatnyi bevásárlóközpontot lehetne rá építeni. Egy mérföld a séta a rét körül, le a Temzéig és vissza. Ennek a posztnak az ötlete is ott fogalmazódott meg bennem. Egy bevásárlóközpontban nem gondolkozik az ember semmiről. 

           Teljesen érthetetlen, hogy a konzervatív értelmiségiek, hogyan tűrhetik el azt ami az egyetemek ügyében folyik. Konzervativizmusuk csak valamiféle alázatos testtartás, amellyel elfogadják az intézeteket, pozíciókat, milliókat, a lojalitás csendjéért cserébe. A mai Lánczi András egyetlen szót sem szól a felsőoktatás kivéreztetése ellen, talán annak örülne a legjobban ha elfelejtenénk ezt az írását. 

           Nyílik egy kis utca a High Streetről. Egy college udvarán egy padon ülő férfi szobra. Egykor tanár volt az oxfordi egyetemen. Általában egyszerű zsákruhát viselt, egész életét a teológiának szentelte. Ő volt az első canterbury érsek, aki Oxfordban végzett. A canterbury érseki pozíció nem volt mindig olyan kellemes és veszélytelen, mint a Századvég igazgatói posztja, II. Henrik, mondjuk úgy, igen hatásosan kommunikálta Thomas Beckett érsekkel szembeni ellenérzéseit. A férfi a padon, aki ma Abingdoni Szent Ödönként ismert, végtelenül szelíden, elmagyarázta III. Henriknek, hogy ha nem szabadul meg hamis tanácsadóitól és nem bocsátja szabadon a bebörtönzött ellenfeleit, kénytelen lesz kiközösíteni az egyházból. Ugyan ki merne ma Sokadik Henriknek akármily szelíden is, bármit elmagyarázni.