„Ha versenyképesek akarunk lenni, többet kell dolgozni mindenkinek, nem csak a tanároknak. A diákoknak pedig többet kell tanulni” – (Balog Zoltán miniszter a Ki Tud Többet a Szovjetunióról verseny egykori negyedik helyezettje)
A.B. apja üzletember, anyja közgazdász egy nemzetközi cégnél, a Harvardra szeretne menni, és aztán az MIT-re doktorálni vagy fordítva. C.D. nem ismerte az apját, anyját leszázalékolták, de az az álma, hogy a gyerek egyetemre mehessen, vagy legalább főiskolára, vagy akár Angliába, csak ne a gép mellé. E.F. szülei romák, apja targoncavezető, anyja óvónő, a gyerek agykutató akar lenni, a szülei mindent megadnának, hogy az is legyen, de el sem tudják képzelni, hogy mi lenne az a minden, amit adhatnának érte. G.H. szülei elváltak, tulajdonképpen szeretik a gyereket, de nem nagyon tudják, hogy kell, anyja néha megkérdezi, hogy mi akar lenni, de a srác sohasem válaszol. I.J. beleszarik az egészbe, de tényleg. Elege van mindenből, az alkoholista apjából különösen. Persze vannak álmai, de még magának sem szeret beszélni róla. K.L. apja miniszter, aki valamikor megnyerte a Ki Tud Többet a Szovjetunióról versenyt, a saját lábára szeretne állni. M.N. szüleinek trafikja volt, ma már nincs, utálja a kisvárost, a trafik hűlt helyét, és néha elképzeli magát egy filmben, tudja, hogy lehetetlen, de ha esetleg nem tudná, akkor is elmondják neki minden áldott nap. O.P. néha arról álmodozik, hogy szerez egy Kalasnyikovot és lemészárolja az egész iskolát, de szerencsére nem gondolja komolyan. Írogat egy füzetbe mindenfélét, időnként egészen érdekes dolgokat is. R.S. naponta másfél órát buszozik, a faluban semmi sincs, szó szerint semmi sem maradt, és arra gondol, hogy egyszer egy másik buszra száll fel, ami elviszi valahová messze, ahol van valami. T.U. panelban nőtt fel, olyan értelmiségiféle szülei vannak, apjának egyszer megjelent egy könyve, anyját a legutolsó rezsimváltáskor rúgták ki valahonnan, azóta nem nagyon van rendes állása, filozófus akar lenni és filozófus is lesz. V.Z. egy ideje nem nagyon beszél, az osztályfőnöke egyszerűen nem ér rá megnézni a pulzusát, de talán még életben van, heti ötvenhárom órája van, ebből tizenkilenc testnevelés, amely órákat, tornaterem híján fekvőtesthelyzetben kell abszolválni, és az neki elég jól megy. Mummifikációból akar felvételizni. X.Y. a számítógépe mellett töltötte az elmúlt öt-hat évet, múltkor az informatikatanára kérdezett tőle valamit, ő aránylag kimerítően válaszolt rá, az informatikatanára azóta már jobban van, még bejár Dr. Fittmannhoz, de csak rövid terápiákra.
János, kussoltassad már be ezeket a kölyköket, mert meccset nézek - foglalt állást az oktatás sorsfordító kérdéseiben egy itt most megnevezni nem kívánt miniszterelnök. János most nagyon el van foglalva azzal, hogy hogy a tizenhárom nagybátyja katasztrális holdjait dubai dirhamra konvertálja, de már vannak tervei a tiltakozó középiskolásokkal, szigorú, de igazságos tervei. Eredetileg Szilárdra akarták bízni a közoktatást, próbálták neki elmagyarázni, hogy micsoda, le is rajzolták neki, de egy idő után feladták. Árpád az egzisztencialista ketrecharcos és médiamogul valóságos érdeklődést mutatott a középiskolások iránt, nem mindegyik iránt, de a száznyolcvan centiméteres fitnesz-daiquiri szakos, nőnemű középiskolások iránt feltétlenül, ő a részfeladatokra szeret koncentrálni. Antal éppen tulajdonviszonyokat alakít át, és ilyenkor nem szabad zavarni. Marad a Zoltán, aki a Ki Tud Többet a Szovjetunió óta nem gyarapodott ugyan jelentősebb ismeretekkel, de nyájasan tud nézni, és az az ilyen géfodrikus időkben komoly előnyt jelent.
Balog Zoltán nem érti, hogy miért akarnak ezek a diákok mindenféléknek mutatkozni, amikor versenyképességi szempontból az lenne a legegyszerűbb, ha teljesen egyformák lennének, ülnének szépen oldalsó középső tartásban, hazafias dalokat énekelnének a szünetben, aztán kimennének szép, rendezett sorokban a nagybetűs életbe, ahol ellennének egy ideig, egyéb szórakozás híján esetleg elüthetnék az időt azzal, hogy szíriai korcsolyaélezőket utálnak, és pontosan hatvanöt éves korukban elhaláloznának, lehetőleg egészen rövid szenvedés után, mert a nyugdíjukat kicsit problematikus lenne kifizetni.
Balog bár lát valamennyi terrorveszélyt abban, hogy a gimnazisták a Laposföld kiadó Keresztény Geográfia Dinoszaurusztagadóknak című kiváló munkája mellé valamilyen alternatív földrajzkönyvet követelnek, de egyelőre eltekint a páncélosdandár nevelő célzatú bevetésétől. Meg kell egyezni a diákokkal és a tanárokkal. Ők bekussolnak, mi pedig nem fogjuk őket úgy pofán vágni, hogy leesik a szemüvegük, ez a versenyképességet szolgáló kompromisszumnak tűnik - mondta magában. Balog Zoltán jót akar, szelíden akarja a jót, az arcán is látszik, ha nem akarná a jót, akkor nem úgy tartaná a maroklőfegyvert, ahogy azt az ő nagy szelídségében tartja.
A.B. öt év után már rendesen fogja utálni C.D.-t. E.F.-t mindenki utálni fogja. G.H. és I.J. az életet fogja utálni. K.L. a saját lábán fog állni. M.N., O.P., R.S és T.U. megkeseredik annyira, hogy ne lázadjon. V.Z továbbra is maga elé fog nézni. X.Y. pedig csak elhúz innen Új-Kaledóniába. Addig kell kibírni és akkor maradhat minden olyan nagyon jól, ahogy mindig is volt.