A posztban egyetlen árva kritikai megjegyzés sem lesz a Központi Statisztikai Hivatallal kapcsolatban, aki ilyesmire vágyik az csalódni fog. A valóságról lesz inkább szó. A 2014-es országjelentésről.
( Prof. Dr. Kövér László állapította meg a minap oxfordi előadásában, hogy sajnálatosan kevés szó esik a demográfiai helyzettel kapcsolatban. A fenti jelentés eleve a demográfiai adatok értékelésével kezdődik, és annál többet nem tehetek az ügyért, minthogy ezt a széles nyilvánosság elé tárom. Professzor úr különösen mérsékelt, kontemplatív stílusához nem tud felnőni szerény blogunk, de ezzel szeretnénk is hozzájárulni a kiemelkedően europeer hangnemű diszkusszió folytatásához. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Bayerzsé akadémikus perspektivikus, úgy civilizált nyelvezetével, mind krisztiánus gyökérzetű, óarany és klasszikus bézs színeivel kitűnő, konzervatív humanista kommentárjai még a Cambridge University Press szedőszobáinak mélyén várják, hogy sok örömet okozzanak a magyar gondolkodás szerelmeseinek, de ami késik, az ugye sohatán nem múlik.)
Magyarországon a természetes népesség fogyás 34600 fő volt 2014-ben, ami 91500 élveszületést és 126100 halálozást jelentett. Magyarországon nagyjából ugyanennyi abortuszt végeznek egy évben, és körülbelül ennyire becsülik a kivándorlás mértékét. Jól lehet látni,hogy jelentős eltérés van a közbeszédben szereplő adatok és a KSH számai között. Érdemes megnézni a 2013-as összefoglalót is, úgy becsülték, hogy 47000 magyar tartózkodik Nagy-Britanniába, ez jóval kisebb szám, mint amennyiről általában beszélnek.
A KSH adataiból kiderül, hogy a háztartások fogyasztása még mindig vagy hét százalékkal alacsonyabb, mint 2005-ben volt, a GDP most érte el a válság előtti szintet.
A KSH jelentésében nem szerepel a "roma" kifejezés. Magyarországon nem készül hivatalos statisztika arról, hogy a különböző társadalmi rétegekben, a különböző korcsoportokban mekkora a romák aránya. Forgács István a Mandineren 23-25 százalékra becsülte az öt éven aluliak között a romák arányát, aminek, ha valóban így van, egészen biztosan nagyon komoly demográfiai és egyéb jelentősége van. Ez egy nagyon érzékeny kérdés, de érzékeny kérdésekre is válaszokat kell adnunk, de legalábbis ismerni kellene a vonatkozó adatokat.
Ezeket a számokat, és persze a számok értelmét ismerni kell ahhoz, hogy Magyarországról beszéljünk. Igen, nem lesz könnyű ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy az Orbán-rezsim pár éven belül csődbe viszi az országot, ahogy azt sem könnyű megállapítani belőlük, hogy Orbán kormányzása alatt az európai élvonalat kezdte ostromolni az ország. Ez egy szegény és problematikus ország, jóval szegényebb és problematikusabb, mint ahogy azt a kormányzat elszánt hívei gondolják, de valamivel kevésbé szegény és problematikus, mint ahogyan azt a kormányzat ádáz ellenfeleinek jelentős része hiszi.
Nincsenek átlagmagyarok, a különböző társadalmi rétegek nagyon különböző módon találkoznak a magyar valósággal. Egy menő budapesti informatikus számára ez az ország nyugatias életmódot, életlehetőségeket ígér, egy alföldi mezőváros betanított munkásának meg erősen keletiest. Mindenütt vannak különbségek Európában, de Magyarországon ezek a különbségek mintha nehezebben áthidalhatóak lennének, mint Nyugat-Európában. Érdemes egyszer, akárcsak felületesen is, átolvasni ezt a kötetet. Ez nem a teljes igazság, de jóval többet tudhatunk meg belőle, mint a politikomán halandzsákból.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
