Tegnap a salzburgi egyetem posztumusz visszavonta Konrad Lorenz díszdoktori címét.
Rudolf Werner Georg Hippius 1945-ben halt meg Prágában szovjet fogságban, negyvenéves korában. Halálának körülményeiről nem találtam semmiféle információt, de úgy tűnik természetes halállal halt meg. Nem biztos, hogyha túlélte volna a börtönt, elkerüli az akasztófát. Az észt származású Hippius a gyakorlati fajelmélet "kutatója" volt, 1940-ben Poznanban hosszas kísérleteket végzett a német és lengyel felmenőkkel is rendelkező polgárok pszichológiai árjaságával kapcsolatban, ha ennek az őrületnek egyáltalán van korrekt megnevezése. A kísérleteiben egy Konrad Lorenz nevű besorozott königsbergi professzor segítette. Ő a negyvenes évek kezdetétől foglalkozott a "fajkeveredés káros hatásaival". Lorenz a náci párt tagja volt, és egy Der Biologe című folyóiratban az evolúcióelmélet és a nemzetiszocializmus alapvető fontosságú kapcsolatáról értekezett. Lorenz szerint a fajkeveredés a tiszta erős faji tulajdonságok elsorvadásával járhat, ezt a fenti rajzocskával illusztrálta. Később azt állította, hogy nem tudott arról, hogy a náci eugenikai program, amelyet támogatott, milyen egyszerű metódussal érte el a tiszta erős fajiságban hiányt szenvedettek számának csökkenését.
Konrad Lorenz 1973-ban kapta meg a Nobel-díjat. A huszadik század egyik legjelentősebb tudósa volt, az etológia tudományának talán legnagyobb alakja. A salzburgi egyetem mégis úgy döntött, hogy a több mint negyedszázada halott Lorenztől visszavonja a tiszteletbeli doktori címét. A náci Lorenztől vonták vissza a címet, attól az embertől, aki amikor belépett a náci pártba azt írta, hogy egész életében nácinak érezte magát és, hogy egész tudományos munkásságát a nácizmus ideológiájának rendelte alá.
A náci Lorenz nem 1989-ben halt meg, hanem valószínűleg sokkal-sokkal hamarabb, talán akkor, amikor a vele együtt a Nobel-díjat elnyerő, következetes antifasiszta Niko Tinbergen megbocsátott neki. Meg lehet bocsátani azt, amit Lorenz elkövetett? Én ezt Tinbergenre bízom. Majdnem teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Lorenz, aki élete végén valamiféle baloldalivá is vált, őszintén (többé-kevésbé őszintén) megbánta azt, amit a náci rémuralom idején tett. Semmi okom sincs azt hinni, hogy közvetlen részese volt a szörnyűségeknek. Inkább hülye és opportunista volt, mint gonosz, csak éppen egy borzalmas korban volt hülye és opportunista.
A náci Lorenz és a fehér szakállú humanista Lorenz ugyanabban az emberi testben létezett. Lorenz náci gondolatai és Nobel-díjjal honorált tudományos tevékenysége sem választható szét egymástól, talán ezért találta fontosnak a salzburgi egyetem, hogy annyi évvel Lorenz halála után visszavonja tőle a tiszteletbeli doktori címet.
Azt hiszem helyeslem az egyetem döntését, ahogy egészen biztosan nem helyeselném, ha Lorenz Nobel-díját vonták volna vissza. A döntés nem rég halott öregembernek szól, aki talán megtalálta a maga földi purgatóriumát, vagy csak elhitette magával és másokkal is, hogy megtalálta.
Ez egy mementó, számunkra. Létezik ilyesmi, tudnunk kell róla, hogy az emberek hülyeségből és opportunizmusból akkor is nagyon messzire tudnak menni, ha valójában nem is szörnyetegek. A szabad választás nemcsak az erény, hanem a bűn szabad választását is jelenti.
Választás pedig mindig van, valamennyi mindig van. Mert nem csak egy Konrad Lorenzről tudnak Salzburgban, hanem egy másikról is. A másik Konrad Lorenz egyszerű vasutas volt, nem Nobel-díjas tudós. Ő az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. 1942. április tizenötödikén lett öngyilkos a Gestapo salzburgi börtönében.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
