"Orbán Viktornak számtalan híve van Nyugat-Európában, elismert tudósok, művészek, politikusok olyan személynek látják, aki szembe mert szállni a legyőzhetetlennek hitt kommunista nómenklatúrával, és miután annak vezetői és ideológusai hatalommentési szándékkal liberálisokká váltak (és mint ilyenek most nem a keleti szomszédhoz, hanem a Nyugathoz dörgölőznek), ő átlátott a szitán, és következetesen végigviszi Magyarország felszabadítását. (Boros János, Magyar Nemzet)"
Aki esetleg elfelejtette volna, Boros János filozófus volt a Heller Ágnesék elleni uszítókampány és az MTA Filozófiai Intézetében történt leszámolások egyik főszereplője. Most egyszerűen "Svájcban végzett filozófusként " írja alá a nyalatot, ami amúgy valóban újszerű a magyar politikai publicisztikában.
A cikk főszereplője Éric Zemmour francia újságíró (akit időnként gondolkodónak is nevez BJ, és valamiért k-val írja a nevét). Róla annyit tudunk meg, hogy zsidó származású. Tehát nyilván.
Bővebben, Zemmour egy piszkos műfasiszta görény, a francia Lovas István, aki arról híresült el, hogy teljesen nyíltan vállalta rasszizmusát, elmagyarázva, hogy a különböző fajok keveredéséről csak a liberális véleményterror miatt nem lehet írni, pedig ugye. Később el is ítélték rasszista uszításért, de közben azért nagyon jól megélt belőle. Ő volt az, aki egyszerűen ötmillió francia muszlim deportálásának szükségességéről beszélt. Franciaország öngyilkossága című könyve abszolút bestseller, igazi sötét intellektuális uszítóról van szó, aki eurómilliókat kaszál a frusztrált és ijedt francia középosztályon. Ezek azok az információk, amelyek nem jutnak el a Magyar Nemzet olvasóihoz, de hát nincsenek azok az információk egyedül. Zemmour egy cinikus szélsőjobboldali botrányhős, csak nem olyan vicces és tehetséges, mint Houellebecq.
Ez a poszt nem a multikulturalizmusról vagy az anti-multikulturalizmusról szól, ahogy Boros János cikke sem. A poszt, ahogy Boros János cikke is, Boros Jánosról szól.
Boros János Lánczi András akar lenni. Minden sötét, tehetségtelen, szakmailag lecsoffadt figura Lánczi András akar lenni, de Borosnak van is valamennyi esélye. Amikor kirúgta a liberális munkatársakat az Intézetből, muníciót tudott szolgálni a rezsimnek, és a rezsim, az egyszemélyes rezsim, időnként nagyvonalú az önkénteseivel. A pöllencs Molnár Attila Károly pár hőbörgő cikkért és Semjén Zsolt diplomájának egykori gondos felügyeletéért egész tudományos intézetet kapott, miért ne lehetne Boros Jánosból akadémikus? Kérdezem én. Nem, valójában, ő kérdezi. Ennyire hosszan és bonyolultan még nem kérdeztek ilyesmit.
A rezsimnek szüksége van a sötét, tehetségtelen, szakmailag lecsoffadt figurákra, de azért nincsenek kétségeim, Boros János Gyurcsány Ferenc testén is megtalálta volna azt a rést, amelyet nem kifejezetten arra a bizonyos, itt most jogi szakértőnk kérésére tovább nem részletezendő célra teremtett a Mindenható.
A liberálisokat gyalázó Boros 1993-ban intézte el Jacques Derrida pécsi díszdoktoriját, Richard Rortyt és az ateista pápa Daniel Dennett-et hívta meg az egyetemre, nem beszélve a Lukács-szemináriumról, Lukács- újraolvasásról, Lukács-konferenciákról. Innen szép nyerni, ahogy a strandröplabdában szokták mondani. Boros megpróbálja. A jelentős szellemi teljesítmény nem jöhet szóba, maradt a bérgyilok.
Ez az ország valahogy rá szokott menni időnként a borosjánosokra, a náci borosjánosokra, a kommunista borosjánosokra, és higgye el a kedves Olvasó, a liberális borosjánosokra is rá tudna menni. Mi ilyenek vagyunk, nem írhatom le, hogy mit csinálnak velünk, mert hölgyolvasóink is vannak, de mondjuk azt nem elölről szokták csinálni, rettenetesen fel vagyunk háborodva, aztán egyszer csak megint odatartjuk. Nem tudunk leállni egy pillanatra, és politikai beállítódástól függetlenül, derűsen elküldeni a picsába egy ilyen svájcbanvégzett barnanyelvűt.
Nem tesszük, mert ki tudja, hátha jó lesz még valamire. Valami politikai szarságban ő lehet a "gyalog lép F3-F4". Ellenségünk gonosz, buta és kellemetlen ellensége is kicsit a barátunk. A miénk is, kedves Olvasó, a miénk is, nekünk is vannak borosjánosaink, csak amikor róluk írok, akkor mindig kapok az arcomba. Most rohadt nagy szerencsém volt, mert a mai borosjános az pont a Boros János volt.