Az ország elgágyorosodásáról (megjegyzésposzt)

      Egy Gágyor Péter nevű izé magyarázza el a Mandineren, hogy mit üzenne ma Kossuth Lajos. Harmadik generációs törökökre mutogat Gágyor úr és közben szinte hallhatóan kuncsorog a zsetonért. Egyetlen megjegyzésem van az ügyben. 

       Kossuth Lajos 1849-ben írta meg híres vidini levelét: "szegény szerencsétlen hazánk elesett...". Vidin akkor az Ottomán Birodalomhoz tartozott, Kossuth a törököktől kapott menedéket az üldöztetés elől.  

       Gágyor pár százezer forintot keres csak a népszavazáson, Nógrádi tízmilliókat,  Habony meg Borsod-Abaúj-Zemplént. Ez a népszavazás a pénzről és a hatalomról szól, egészen konkrétan arról, hogy mindenféle tehetségtelen senkiházi deklarálhatja a lojalitását az Orbán-klánnak, és egy ilyen deklaráció néha többet ér, mint egy élet munkája.

       Tegnap megnéztem a Harag napját a Trafóban. Egy csecsemőosztályon dolgozó nővér pusztulásáról szól, olyan  emberekről, akik mindig minden rendszerváltást elveszítenek, mert ők csak tenni akarják a dolgukat, kis életet akarnak élni, nem vajnai, rogáni méretűt, dolgoznak az  ötszáz fontos nettó átlagbér háromnegyedéért, de azzal a tudattal, hogy van valami értelme.

       Nincs értelme. Nincs, mert csak gágyornak szabad lenni, fel kell ismerni és ki kell használni a lehetőségeket, ki kell nyilvánítani a hűséget, mint  egykor Gustav Husak és Kádár János idejében, a csecsemőosztályt pedig úgy is leszarja mindenki. Szegény, szerencsétlen hazánk elesett. 

Kiegészítés: Gágyor Péter a facebook oldalán mintha arra célozna, hogy nem kapott pénzt a baromságáért.  Ezt így konkrétan nem írta le, de célzott rá. Legyen itt ez is a teljesség kedvéért.