Zsigó Róbert azt mondta, hogy a bukott baloldal csak személyekről, pozíciókról és a hatalomról alkudozik, amikor pedig akár Orbán Viktor harmadik eljövetelének is örülhetnének. Blogunk nem szokott Zsigó Róbert szexuális életével foglalkozni (mint ahogy sajnos a struccán kívül egyetlen családtagja sem), de ezúttal a fején találta a szöget a kis bestiális.
Már rég nem arról kellene vitatkozni, hogy ki legyen a listavezető, hanem arról, hogyan akarják porig rombolni az orbánizmus intézményeit, az Urálon túlra száműzni a funkcionáriusait és kiforgatni a vagyonukból a haszonélvezőit. Ez egyrészt intellektuálisan is izgalmasabb kérdés, másrészt a választókat is jobban érdekli, még ha nincs is reális esélye.
Már hónapokkal ezelőtt tudni lehetett, hogy a miniszterelnök-jelölt személyéről folyó tárgyalásokat a jó szocialista hagyományok szerint börleszk tortadobálás versenyszámban fogják lejátszani. Ebben Bajnainak már van tapasztalata 2009-ből, Mesterházy viszont az MSZP házi bajnoka. A bemelegítés kicsit hosszúra nyúlt, de végre porondra léptek a bohócok és elrepültek az első torták. Bajnai felvetette, hogy a – nem házi, hanem független – közvélemény-kutatók által mért népszerűség alapján válasszanak jelöltet, amire Mesterházy azt javasolta, hogy akkor már inkább tartsanak igazi előválasztásokat, hús-vér szavazókkal. A javaslata teljesen életszerű, hiszen a pártállam nyilvánvalóan készséggel az ellenzék rendelkezésére bocsátja majd a saját választási infrastruktúráját, beleértve a határon túli borítékos szavazást manipuláló rendszert is. De ha nem, akkor is pont rengeteg elkölthető pénze van az ellenzéknek egy előválasztás megszervezésére, mert kampányolni úgy sem akarnak. Egy ilyen előválasztási kampányt és előválasztást pár hónap alatt le lehetne bonyolítani, márciusra az újraszámolási viták is eldőlnének, és akkor végre a pártok szakértői szinten elkezdhetnék egyeztetni a programjaikat. Már ha lesz nekik olyan. Addigra Zsigó Róbert strucca pont a harmadik fészakalja szemüveges tojást fogja kikölteni.
Pedig teljesen felesleges ilyen hosszadalmas, nehezen ellenőrízhető és utólag vitatható módszerekkel eldönteni, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Egyszerűen mérjék össze a farkukat, és akié hosszabb, azé lehet a dicsőség, hogy véres szafaládét csináljon belőle a pártállam sajtója, ügyészsége és civilszférája.
Kompromisszumos javaslatként esetleg meg lehetne kérdezni a szavazókat arról, hogy szerintük melyik jelölt a nagyobb fasz. Elvégre úgy is ez az egyetlen tényleges választói kritérium a miniszterelnökkel szemben.
Bod Péter Ákos elemzésében mutat rá, hogy a magyar foglalkoztatási szerkezetben egyáltalán nem kiugró a multinacionális cégeknél dolgozók aránya. 
