Talán mert akkor vagyunk először egyedül. Igazán egyedül a létünk során, születésünk óta.
Nincsenek ott barátok, feleség, életed lelki társa, sem gyermekek, sem ismerősök. Nem lesz ott Apu és nem lesz ott Anyu, aki támaszt nyújt, akivel megoszthatod a félelmet az ismeretlentől.
Az emberiség évek tízezrein át soha nem tudta kimondani, hogy „nem tudom”.
Minden, számára felfoghatatlanra talált mitológiát, hitet, magyarázatot.
Carl Sagan erről azt írta:
Az emberi faj csak részelegesen racionális, mikor ahelyett, hogy elismerné, még sok mindent nem tud, inkább azt mondja hogy a világegyetemet átszövi a Kimondhatatlan. Bertrand Russel szavaival élve egyfajta “hiányistenséget” tesz felelőssé mindazért, amit még nem értett meg. Az emberek létezése tele van bizonytalanságokkal. Közülük sokakat kegyetlenség lenne megfosztani a hit vigaszától, például olyan esetben amikor a tudomány nem képes enyhíteni szorongásukon.
Elfogadom, hogy jogukban áll eltekinteni a követelményeitől azoknak akik a tudással járó terheket nem képesek elviselni.
Így a körülöttünk lévő világot, a Földet, a mélységeket, a csillagokat benépesítettük istenekkel. Zeusz, Jupiter, Ámon, Ré, Huitzilopochtli, Nezavalkojotl, Allah… megszemélyesítettük, egyben meg is magyaráztuk a földrengéseket, az aszályt, a hideget, a betegséget, a szárazságot, az üstökösöket, a hajnalt és az alkonyt.
Ninlil és Enlil hatalmas istenek voltak. Két évezreden keresztül imádták őket a keleti kultúrák népei. Minden napon, pirkadat előtt áldozati rítust mutattak be, hogy a nap felkeljen. Mit mondhatunk ma, kik voltak azok, akikhez azok a népek imádkoztak? Fantomok vagy a képzelet társadalmilag megformált termékei? és mi van ma velük, mikor minden hajnalban ima nélkül felkel a nap?
Carl Sagan (Korok és démonok)
Korlátozzák az orosz diplomaták tartózkodási időtartamát. 
