Budapest egyik vezető iskolájában úgy gondolták, hogy életszagúbb az irodalom oktatása, ha nem azokat a műveket teszik kötelezővé és elemzik közösen, amiket különben nem olvasna el egy gyerek se, de így legalább meg is utálja, hanem azokat, amiket egyébként is olvasnak, illetve szívesen olvasnának. Mélyen egyetértek.
Az átállás persze nem zökkenőmentes, hanem — amint ez ilyen helyzetekben törvényszerű — többé-kevésbé vidám epizódok tarkítják.