Mondhatjuk, vége nyáridőnek; ideje visszatérni normál üzemmódba. Semmiképpen sem nevezhető azonban normálisnak az a boldogság, hogy végre! hozzájutottam Katona László: Térj magadhoz édes Hazám! című kötetéhez (Budapest, 1992, a szerző magánkiadása). Hadd osszam meg Veletek (különösen a 4. versszak végén érzett) lelkes örömömet:
MAGYAR GYERMEK VAGYOK...
Magyar gyermek vagyok,
e néphez tartozok;
Hazámhoz, népemhez
mindig hű maradok!