Régóta nem olvastunk már semmit Szőnyiné Bartalos Mária munkásságából. pedig az igen jelentős. Korban meglehetősen közel állunk egymáshoz, és ez fogékonnyá tesz problémáira. Mondhatnók, magam is érzem az "időtlenül feszülő szunnyadó késztetést", keresztül a gyönyör sápadt paraboláján. Megértem, de nem szeretem: inkább sajnálom szegény Szőnyit(?), akire a költőnő ilyen szadisztikusan gondol, hogy "szerető szíveden a lánctalp is átmehet". Hááát, gusztus dolga...
Ötvenen túl
inkarnálni magamból küzdőképességet
időtlenül feszülő szunnyadó késztetést
kudarc nélkül megélni türelmetlenséget
próbatétel e spirituális térigény