Na szóval, év végi összesítőnk első részében Nedudgi néni költészetéből szemezgetünk. Ő — miként háromnevű kollégái közül méxámosan — erősen megosztja a közönséget: sokaxerint az ő költészete egyáltalán nem borzalmas, csak nagyon-nagyon rossz. Még rosszabb. Még annál is...
Ki-ki döntse el maga: nem azért vagyunk itt, hogy diktáljuk az ízlést, hanem azért, hogy választékot kínáljunk. Jó szórakozást!
Évek
Ölik egymást az évek,
mint ahogy az emberek.
Ez az év is a sírban szendereg.
Ahogy így nézem a fél halott képedet
Tönkreteszed a magyar nemzetet.
Istent kérem
ne adja reánk a szemfödelet,
Babérjait ne tépje az idő
a drága honomnak,
melyek a világban ezredeken
följegyezve ragyogtak.
Szerintem a szemfödél babérjairól (így, többes számban) írni legalábbis stílusbravúr. Mindenesetre, akad itt számomra túl összetett költői kép is bőven! Így pl. fogalmam sincs, mi lehet az a honomna, pedig ugyebár többet is följegyeztek a világban, hogy a (gyalogsági?) ezredeken ragyogtak. Sajna, az én műveltségem nem terjed idáig, még azt sem foghatom fel, kiről szól ez a vers, úgy voltaképpen??! (Az én tippem Horn Gyula, de én elfogult vagyok.) Lássunk inkább egy másik remekművet:
Csütörtökre bezárt a devizapiac, íme az esti kurzusok. 
