Év végi összesítőnk 2. részében a maguk korában is divatos, de mára klasszikussá nemesedett jobboldali ikonok munkásságából válogatunk. A fokozatosság jegyében kezdjük tán Pósa Lajossal, mivel — remélem egyetértetek velem — ő egyáltalán nem volt rossz költő, csak a világlátása gyermeteg. (Ezzel vaskosan megkülönböztetendő pl. a világot gyakorta gyermeki módon látó Weöres Sándortól.)
Pósa Lajos: Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörűszép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!