Csúszunk egy hetet!
A jövő héten majd kaptok baloldalit, ahogy kell, de most soron kívül nem annyira verseket kívánok megosztani veletek, mint inkább egy prózát. Egészen konkrétan egy ajánlást egy, az illetékes önkormányzat támogatásával kiadott verseskötethez (ISBN: 978-963-06-2250-9). A nem túl blikkfangos poén az, hogy ki is az ajánló — akik szeretnék a poént kiélvezni, ne kezdjenek el gondolkodni rajt' és ne tekerjenek előre a végére: hadd csattanjon!
Mielőtt azonban belefognátok e nagy formátumú esztéta életrajzi összefoglalójának és műelemzésének élvezetébe, hadd idézzek Nektek egy rövidke verset Nedudgi néni költészetéből — mintegy illusztrálva a művészet lényegéről megtudhatókat.
Vásárhely
Nem tudom, mit szeretek benne.
Mintha Vásárhely a világ közepe lenne.
Szeretem a földet, mely megnyugtat
Szeretem a házunkat, mely oly
Méltóságos büszkeséggel fogad
Szeretem a Kálvin téri kilátást
Szeretem a belvárosi ember-áramlást
Kossuth téri virágok illatát
„Fekete Sas” büszke pompáját
A „Kincsös temető” halott városát.
Hisz az enyémek túl vannak, oda át
Hát ezt szeretem benne
Bécs helyett nekem ő a világ közepe!