Ukrajna politikai értelemben kettészakadt, és mi nem tudjuk, melyik felet kellene támogatnunk. Orbán elvbarátai Kelet-Ukrajnában élnek (tehát tőlünk messze), a magyar kisebbség viszont Nyugat-Ukrajnában, a határunk mentén.
A független Ukrajna történelme a nyugatukrán, illetve keletukrán érdekcsoportok váltakozó kormányzásának történelme, ezzel egyúttal a (nyugat-)európai és az orosz befolyás érvényesülésének küzdelme is. A nagyukrán nacionalista nyugatukrán politikusok (Juscsenko, Timosenko stb.) az olcsó nyugati kölcsönökre hajtva általában partnerségre törekedtek az EU-val — és egyúttal próbálták elnyomni, horribile dictu asszimilálni a nemzetiségi kisebbségeket (alapvetően az oroszokat, de épp így ártva a többieknek, tehát a magyaroknak is). Az egyértelműen oroszbarát keletukrán politikusok (Kucsma, Janukovics, Azarov stb.) az olcsó orosz gázra hajtva gazdaságilag és politikailag is a FÁK részeként, kvázi az EU versenytársaiként képzelték a jövőt — és egyúttal teret adtak a nemzetiségek önrendelkezésének (alapvetően persze az oroszoknak, de velük a többieknek, így a magyaroknak is). Mindezt megalapozza és egyúttal konzerválja is, hogy az ország nemcsak gazdaságilag, de etnikailag is élesen kettéosztott.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
