Hűséges olvasóink tudják: blogunk sohasem hajszolta az olcsó népszerűséget, mindig kerültük a hatásvadász címeket, és mémipari outputjainkkal nem pengettük a zsigeri gyűlöletkeltés húrjait. Ebben a posztban két olyan embert fogok megvédeni, akik előtt amúgy nem fékeznék és nem is dudálnék a zebrán – de ami jár, az jár.
Az egyik Dr. Deutsch Tamás írói ambíciókat abortált twitterhős és morálfilozófus, aki szerint Horváth András, a rezsim által üldözött whistleblower egy szegény szerencsétlen futóbolond, egy közéleti paranoiás, aki egy fixa ideát hajszol. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Deutsch Tamás egy arrogáns seggfej, egy végtelenül ostoba tök, aki még rendes egzisztenciát sem tud lopni magának a NER-ben (!), és aki a pártállam teljes elnyomó gépezetével a háta mögött ugat be valakinek, aki lassan már nem az igazságáért, hanem a szabadlábáért fut.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
