Kis János kontra Orbán Viktor (TL;DR poszt)

       Kis János filozófus véleménycikket írt a hvg.hu-ra. [UPDATE: Most hivtak fel a figyelmem arra, hogy ez egy egy eves cikk!!!!! ]  Írásának konklúziója:

       "Demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autoriter, nacionalista, populista és demagóg politikus ugyan, és kiüresítette a demokráciát – de a menekültügyben történetesen igaza van.Demokrata csak egyet mondhat, azt pedig teljes egyértelműséggel kell mondania. Amit Orbán Viktor képvisel, halálos veszélyt jelent Európára nézve: nem csak gyalázatos, esztelen is."

        A FIDESZ levezényelt egy szégyenletes népszavazási kampányt, a közmédiát használja a menekültek elleni támadásra,  fasiszta gazembereket pénzel, hogy azok szerencsétlen emberek ellen uszuljanak, már a fehér faj védelméről delirálnak egyes pribékeik, ettől nem lehet elvonatkoztatni, ezek olyan cselekedetek, amelyek kapcsolatosak a menekültüggyel és tagadhatatlanul Orbán Viktorhoz kötődnek. Ezek valóban veszélyesek Európára nézve és bátran nevezhetjük őket gyalázatosnak. 

         Ez azonban nem a teljes igazság. Orbán Viktor a mélyen elítélendő cselekedeteitől, primitív hazugságaitól részben függetlenül egy olyan álláspontot képvisel, amelyeket nemcsak szélsőjobboldali politikusok osztanak, hanem felelősen gondolkodó nyugati értelmiségiek is.  Nem ugyanolyan formában, mint Orbán Viktor, gyakran tartalmilag is különböző módon, de vannak bizonyos lényegi elemek, amelyek igenis hasonlóak. Intellektuálisan és morálisan is vállalható nézetekről van szó (szemben az orbáni szörnyűségekkel), amelyek jelentősen különböznek bizonyos intellektuálisan és morálisan szintén vállalható, tipikusan liberális és baloldali értelmiségiekhez köthető nézetektől. 

        Több mint egy éve írtam egy posztot a menekültkérdés reménytelenségéről, amelyben egy Paul Collier nevű oxfordi professzort idéztem, aki vélhetően nem teljes mértékben ellenzi az Orbán által építtetett határkerítést. Collier Exodus címmel írt könyvet a migrációról, a könyv nagy visszhangot váltott ki; voltak akik dicsérték, voltak akik támadták. Collier erősen kritikus az "open border" szemlélettel kapcsolatban és az erős kontroll alatt tartott bevándorlást tudja csak támogatni. David Goodhart brit újságíró a Brit álmok: a háború utáni bevándorlás sikerei és kudarcai című könyvét is sokan idézik, és Goodhart is igen kritikus a kontrollálatlan migrációval kapcsolatban. Collier és Goodhart tisztességes emberek, távol állnak a rasszizmustól, idegengyűlölettől. Mindketten az integráció fontosságát hangoztatják, azaz lehetőleg olyan emberek bevándorlását támogatják, akik aránylag könnyen integrálhatóak, és főleg csak annyi migráns befogadását, amennyit képesek a nyugati államok integrálni. A liberálisok egy része számára az integráció egyáltalán nem olyan fontos, ők egy olyan multikulturális együttélést látnának szívesen, ahol a bevándorlók megtarthatják a saját kulturális identitásukat esetleg a befogadó közegtől idegen szokásrendszereket is. Collier világossá teszi, a legszegényebb országok esetében maga a szegénység volt a kivándorlás korlátja, a relatív gazdagodás paradox módon a társadalmuk legképzettebb rétegeinek kivándorlásához, masszív brain-drainhez fog vezetni. 

          Goodharttal kapcsolatban a brit baloldalon karakteresen jelenlévő és a Brexittel kapcsolatban is emlegetett "Blue Labour" irányzatot emlegetik. A liberálisok egy része szerint a szegények és elesettek esetében nem azt kell nézni, hogy ki honnan származik, hanem magát a szükséget, ami a szegénységből és az elesettségből ered. A munkásosztály, az alsó-középosztály bizonyos rétegei azonban ezt árulásak tekintik, úgy érzik, hogy a liberális elit megtagadja velük a közösséget. A "Blue Labour" nem szélsőjobboldali, nem rasszista, de szociálisan konzervatív és egy erősebb, gondoskodó, a közösségi értékeket képviselő államban hisz és ez a Nyugat-Európában egyáltalán nem szitokszóként használt neoliberális gondolatokkal való határozott szembenálláshoz vezet. A laissez-faire liberálisok hatékonysági érveléssel  a szociálliberálisok pedig egy általános emberjogi szemlélet jegyében támogatják a jelentős mértékű bevándorlást, utóbbiak a háborús menekültek nagyobb csoportjainak befogadását. Nehezen értik meg, és igen gyakran a xenofóbiával vádolják a hagyományos városképhez, kulturális miliőhöz ragaszkodó kisembereket.

         Igen, féltik a munkájukat. Adott esetben a képzettebb, saját országában magasabb társadalmi csoportokhoz tartozó emberek versenyétől is féltheti a munkáját, és persze tart a szociális háló gyengülésétől is. Filozófiai alapon nehezen összeegyeztethető az alsóbb osztályok közösségi szolidaritásból adódó támogatására alapuló jóléti állam ideológiája a jelentős mértékű befogadással. Ugyanis az előbbinek világos kommunitárius gyökerei vannak (a kommunitariánus ideológiáról, melynek semmi köze a kommunizmushoz, és amiről Magyarországon szinte egyáltalán nem esik szó, olyan gondolkodók köthetők hozzá, mint Michael Sandel, akiről már írtam, Charles Taylor, és az az Alasdair McIntyre, akinek alapművét az After virtue-t egy kaliforniai hotelszobában próbáltam elolvasni, és bevallom ez a kísérletem teljes és rémisztő kudarcba fulladt), az utóbbi pedig kifejezetten ellentétes a kommunitárius szemlélettel (amely kommunitárius szemlélet nem idegen az ötvenes-hatvanas évek német-olasz-francia kereszténydemokrata felfogásától, amelyre kicsit azért az Európai Unió gondolatát alapozták). 

          Úgy érzem, hogy Kis Jánost inkább érdekli az Orbán-jelenség, mint a migráció jelensége. Ami rendjén is való, de akkor ezt ki kell mondani. Én nem vagyok benne biztos, hogy közelebb vagyok Kishez, mint Collierhez migráció-ügyben, bevallom, azt sem merem kijelenteni, hogy a határkerítések feltétlenül károsak. Orbán Viktort gazembernek tartom és mélyen megvetem, de azt gondolom, hogy az európai határokat esetleg a liberális komfortzónán kívül is védeni kell. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem feltétlenül szeretnék látni, de nehezen tartok elkerülhetőnek.

         Azt gondolom, hogy az etnikai arányok viszonylagos stabilitásának igénye nem jelent feltétlenül fasizmust, noha én személyesen nem szívesen beszélek ilyesmiről. Azt is gondolom, hogy a muszlim közösségek egy része valóban problematikus helyzetű, ahogy őszintén hiszem azt is, hogy nagyon sok muszlim járult hozzá ennek az országnak (az Egyesült Királyságnak) a gazdasági és kulturális sikereihez és ezek az emberek pontosan olyan jó britek, mint azok, akiknek az ősei esetleg ezer éve élnek ezen a szigeten. Értem a norvég királyt, amikor Szomáliában született norvégokról beszél, és értem azokat is, akik félnek a burkától. 

      Már semmi okom nincs azt hinni, hogy Orbán nem egy velejéig romlott ember. Mindazonáltal a világ nem Orbánról szól. Orbán túlságosan könnyűvé teszi a gondolkodást. Nem csak orbánpárti és orbánellenes nézetek vannak a világban. A migráns-ügy nem Orbánról szól, Kis János pedig nem beszél a migráns-ügyről, próbál róla beszélni, de végül is nem sikerül neki. Nem a szakterülete, nem mélyedt el benne, ahogy persze én sem, hogyan is tehetném. Ki kell tudni mondanunk, hogy ez egy borzasztóan összetett kérdés, és nem redukálható a fasiszták és a demokraták küzdelmére. A fasiszták és a demokraták küzdelme mindig nagyon egyszerű, mi vagyunk a demokraták, ők a fasiszták, nekünk igazunk van, nekik nem, kész.

       Sajnos, ez most nem fog menni. Az Orbánon túli világban ez értelmezhetetlenné válik.