Közgazdászok

     Ezt a posztot nem írtam volna meg, ha az imbecillis Matolcsy nem rúgja ki Kónya Istvánt, az MNB kutatási részlegének vezetőjét. Talán akkor sem írom meg, ha nem beszélnek arról, hogy Kónya utódja állítólag az a Csizmadia Norbert nevű geográfus lesz, aki a Magyar Banán nevű elmekórtani esemény elkövetésében segédkezett Matolcsy Györgynek. Ennek ellenére ez a poszt nem róluk szól, hanem az ún. elmúlthuszonötévről, amelyről mostanában annyit beszélnek. 

     Az ún. elmúlthuszonötévben nagyjából száz magyar közgazdász szerzett doktori fokozatot valamely nyugati egyetemen. Olyan egyetemeken is, mint a Harvard, Princeton, MIT, Berkeley, Oxford, Cambridge... Több mint kétharmaduk már külföldön él. Egy normális országban közülük került volna ki a Nemzeti Bank elnöke, az elitegyetemek tanszékvezetői, az akadémikusok, a vezető elemzők, a közgazdász szakma krémje. A mi ún. elmúlthuszonötévünk valahogy máshogy alakult. A mi ún. elmúlthuszonötévünknek nem volt igazán szüksége rájuk. Az országot elárasztották a kóklerek Lentner Csabától Bogár Lászlóig, egész szakmákat zabáltak fel, egész egyetemeket tömtek le a torkukon, de ez a poszt most még csak nem is róluk szól. 

     Ez a kis poszt a mechanizmusról szól. Arról a mechanizmusról, amely nem az ún. elmúlthuszonötévben gyökerezik, hanem kicsit régebben, az ún. mégelmúltabbharminckétévben. 

    A Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztálya nemrég úgy döntött, hogy ezentúl közgazdaságtudományi akadémiai doktori disszertációt csak magyar nyelven lehet beadni. A döntést Bélyácz Iván közgazdászprofesszor a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, osztályelnök szignálta, aki személyesen nem sűrűn publikált nemzetközi folyóiratban (forrás scholar.google.com). Az ilyesmit nagyon szokták unni a kedves olvasók, de én azért leírom. Megnyugtatom, hogy nemcsak ők unják az ilyesmit, hanem a legbefolyásosabb közgazdász akadémikusok is, mint például Szentes Tamás, Zalai Ernő és Csaba László, akik szerint a közgazdaságtudományban a könyvek és könyvfejezetek írása a döntő és nem a folyóirat publikáció. Ebben ugyan egyáltalán nincs igazuk, de az ún. elmúlthuszonötévet sem az igazságaiért szeretjük. 

    A Magyar Tudományos Akadémia megfelelő bizottsága egyébként rendelkezett arról, hogy mely közgazdaságtudományi  folyóiratokat lehet A kategóriásnak nevezni és valamiért belekerültek olyan folyóiratok is a listába, amelyeket Nyugaton inkább C kategóriásnak vélelmeznek, de - nyilván teljesen véletlenül - magyar közgazdász akadémikusok publikáltak bennük. Így alakult. Az ún. elmúlthuszonötév az ígyalakulásokról nevezetes. 

   Alapvetően tehát nincs baj az ún. elmúlthuszonötévvel, sikerült elkergetni azokat, akik a helyünkre ülhettek volna, mi ülünk a helyünkön, és mi mondjuk meg azt is, hogy holnap ki fog a helyünkön ülni. Mi.