"A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a rendszerváltás alkalmából egyszer már elutasított kísérletet — a zsidóság nemzetiséggé nyilvánítását — bárki ismét szóba hozza” — kezdi nyilatkozatát „a magyar zsidóság nemzetiséggé visszaminősítéséről” huszonegy, önmagát mértékadónak kikiáltó magyar értelmiségi — köztük Heller Ágnes és Ormos Mária (pártunk egykori országgyűlési képviselője).
Mi lehet az az ok, ami miatt szellemi életünk ilyen kiválóságai képesek összeállni még a Lányi András-féle megélhetési zöldekkel is, és nem röstellik a nevüket ilyen iszonytató, zsarnoki mondatok alá kanyarítani? Alighanem a félelem, és aligha önmagukat féltik — de lépten-nyomon találkoznak, lépten-nyomon találkozunk azokkal a magyarokkal, akik Csurkát, Kövér Lászlót és Orbán Viktort hallgatva is egyre jobban félnek. Rettegnek attól, ahogy a többi magyar rájuk mutat, rettegnek attól, ahogy megkülönböztetik őket, és arról álmodnak, hogy a múlt században is így kezdődött. Így hát sokan betegesen félnek attól, hogy „hivatalosan” is zsidónak minősítsék őket. Attól tartanak, hogy az ilyen megkülönböztetést kérők önként mennek a vágóhídra — hiszen erre is láttunk már példát.
Erről azonban nem írnak. Odatolt valaki az orruk alá egy tiltakozó nyilatkozatot, és ők aláírták, mert úgy vélték, mindent meg kell tenniük az újabb megkülönböztetés ellen. Mindent — még az efféle szörnyűségeket is. El se gondolkodtak azon, hogy van-e realitása félelmeiknek — de hisz miért is tették volna: a nyilatkozatban félelmekről szó sincs. El se gondolkodtak azon, hogy mindez kinek az érdeke — de hisz miért is tették volna: a nyilatkozatban érdekekről sincs szó. Pedig van… naná!
[...] Bővebben!