Nem vagyok irodalmár. Nem fogok kritikát írni Bayer Zsolt novelláiról. A nyolcvanas évek végén a Mozgó Világban jelent meg pár írása és az egyik, a Deák Vali mennybemenetele, nagyon tetszett a Csukás Istvánnak. Nagyjából ennyi marad a Bayerból a bőnyállal elkövetett zsidózgatásokon, cigányozó hőbörgéseken és egy-két százmillió forinton kívül, melynek forrása inkább volt a nemzeti giccsipar és a rasszista uszítás, mint bármi más. Mostantól jó lesz, ígéri. És? Jónak nem nagyon érdekes a Bayer. Mi maradna G.Fodor Gáborból, aki politikai gondolkodóként nem hagyott nyomott, ha elfeledkezünk a fasiszta rezsimblogjáról? Mi maradna a Corvinus rektorából, ha az ideológiai jellegű lepedőakrobatikáját kitöröljük az emlékeinkből?
A politikai állásfoglalások, elvi jellegű fontosságok, mentének, konzerliberális ballerjobber kiáltványok nélkül, ebből az izéből itt csak a jellegzetes káeurópai űr marad, mint a rémes kék táblák nélkül az út menti betonházak, az 56-os pophimnusz nélkül a rádióhullám, a büdöscigányozás nélkül az NB I-es stadionok, Puzsér nélkül az élet úgy általában. Csak arról még írni sem lehet, úgyhogy, gondolja ezt át még párszor Bayer úr.
Nicusor Dan szerint jelenleg még nincsenek ellátási problémák, azonban vészforgatókönyvvel kell készülniük egy esetleges válság kezelésére. 
