A virágnak megtiltani nem lehet. Ha egy országnak Skrabski Fruzsina a dokumentumfilmes, akkor legyen Orbán Viktor a nemzet örökös miniszterelnöke, Tusványos hercege, Európa megmentője a lesothóiaktól.
Ha ez az ország tényleg annyira boldog attól, hogy valamivel gazdagabb, mint Románia, akkor én nem fogom elvenni a boldogságát.
Tegnap megpróbáltam öt kurva sort leírni Skrabski Fruzsina hírtévés produkciójáról, és nem ment. Nem tudtam semmit hozzátenni, ő annyi amennyi, nem mutat túl önmagán, ahogy Orbán Viktor sem tud már túlmutatni önmagán.
Pár hónapja egy douglas-i kávézóban megszólított bennünket a kávéskisasszony. Csíkszeredából jött ki a Man-szigetre. Ez a valóság, két magyar be-kivándorló találkozik a kávézóban, a lóvasút végállomásánál, Írország és Anglia között a tenger kellős közepén. Lehet, hogy pár éve a kávéskisasszony is ott volt Tusványoson, talán tapsolt is Orbánnak, és lehet, hogy azok közül az erdélyi fiatalok közül, akik ma tapsoltak Orbánnak, páran kávéskisasszonyok lesznek a Man-szigeten.
A skrabskifruzsinák maradnak. Először dokumentumfilmeket rendeznek, aztán atomerőművet építenek, rákapnak a parciális differenciálegyenlet rendszerekre, és közben azt ismételgetik, hogy az egész csak kommunikáció. kommunikáció.
Azon a kilencvenháromezer négyzetkilométeren pedig igazuk is van, az egész csak kommunikáció, kommunikáció, a szavak nem állnak össze mondatokká, de nem is kell összeállniuk mondatokká, a mondatok sem állnak össze gondolatokká, az emberek sem képesek már összeállni országgá, csak téblábolnak, nézik Európa Skrabski Fruzsináját, és azt kérdezgetik maguktól: ugye nekünk most jó?
Egyre több szó esik arról, hogy 2025 az ukrán–orosz béke- vagy legalább tűzszüneti tárgyalások éve lehet, így nem meglepő, hogy a politikusoknak ötleteik támadnak a konkrét feltételekkel kapcsolatban. 
