Make America Great Again! - ez volt Trump kampányának főüzenete. Az Egyesült Államok ebben a pillanatban tudományos, technológiai és katonai értelemben a világ első számú szuperhatalma. Azonban a válság után az amerikai középosztály már nem képes az amerikai álmot álmodni, nem látja azt a jövőt, ami a reagani korszakban, de még a Lehman Brothers katasztrófa előtt is bizonyosnak tűnt. Nagyon drága a felsőoktatás, az egészség-biztosítás, és sokba kerülnek az új építésű ingatlanok. A munkásosztálynak leginkább csak az emlékeiben él az, amikor egy detroiti autógyárban százezer dollárt is megkereshetett egy jól képzett melós. A szuperhatalomnak kihívója támadt Ázsiában, a dollár már nem olyan tökéletes tartalékvaluta, mint régen volt, és igen, a stimulusnak, a relatíve jó adatoknak az az ára, hogy az Egyesült Államok bruttó adóssága meghaladja a GDP-jét (amikor Ronald Reagant megválasztották akkor az adósság nagyjából az egyharmada volt a GDP-nek).
Ázsia az ázsiaiaké - hallatszik Kínából, a harmincas évek birodalmi Japánjának szlogenje. Kína nem viccel, egyre nagyobb befolyást szerez és vásárlóerő paritáson már el is érte az amerikai GDP-t (nominálisan még az Európai Unió összesített GDP-jétől is elég távol van Kína). Akit érdekel az amerikai-kínai viszony olvassa el ezt a Kissinger-interjút, én csak valami nagyon egyszerű dologról szeretnék írni.
A kínaiakról azt szerették gondolni, hogy szorgalmasak ugyan, de nem túl kreatívak, és leginkább csak másolni tudják a nyugati technológiát. Ezt a vélekedést az élet már megcáfolta. A kínai felső-középosztály, a kínai elitstruktúrák egyre jobban hasonlítanak az európaira és az amerikaira.
A kínai középosztály gyermekei sokkal jobban teljesítenek az iskolában, mint az amerikai középosztály gyerekei. Miért gondoljuk azt, hogy ennek nem lesz soha következménye? Miért gondoljuk azt, hogy a kínai meritokrácia versenyhátrányban van a nyugati társadalommal szemben? Mert fehér a bőrünk? Nézzük meg kiket emelt fel az Orbán-rezsim a fiatalok közül. Nem akarok botrányt, nem írok neveket, de ez egy rossz vicc. Ezek a srácok még a szolid tehetségtelenség szintjét sem érik el, akárcsak Orbán elitjének idősebb tagjai. A nyugati világ jobb állapotban van, az Egyesült Államok is, ahol a meritokratikus viszonyok talán a legerősebbek, de az a tény, hogy egy jobb kínai középiskolás hülyére veri matematikából az egészen jó amerikai diákokat elgondolkozásra kényszeríthetné a nyugati stratégákat. Próbálok nagyon egyszerű lenni: ezek kurvaokosak bazmeg. Remélem érthető voltam. A felsőbbrendűségünknek annyi, függetlenül attól, hogy a kínai gazdaságban is megjelentek a válságjelenségek. A kínai embert nem lehet leírni. Az egy dolog, hogy évek óta amerikai-kínai-dél-koreai verseny van a matematikai diákolimpiákon (ahol azért az amerikai csapat tagjainak felmenői sem kifejezetten tűnnek Mayflower-intenzívnek) és a nyugat-európaiak ezt távolról nézik. Az euro-atlanti civilizáció ellustult, ül a babérjain, elveszítette a motivációját, és csak rinyál. Trumpnak ezzel a jelenséggel kell szembenéznie, és itt nem lesz elég az ha ráver egy titkárnő fenekére, vagy bökdös a levegőbe hülyén és kiabálja a U.S.A, U.S.A-t.
Meghívja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, de nem akarja letartóztatni. 
