A Kúria döntését követően sportnyelven szólva azt mondhatjuk, hogy 2-1 arányban az ügyfelek javára kedvező döntés született. Összegét és gazdasági kihatásait tekintve pedig a bankszektor megúszta Mohácsát, de komoly veszteséget könyvelhet majd el.
Árfolyamrés: papírforma
Az árfolyamrés esetében nem várhattunk mást, minthogy a két héttel ezelőtti döntést emeli jogegységi szintre a Kúria. A döntésből kitetszik, hogy a bírói testület valóban a jog és nem a közgazdaságtan elvei mentén gondolkodik, így lett tehát tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazása. Már a Kásler kontra OTP ügyben megírtuk: az az érv, hogy a devizacserével kapcsolatos költségeket a Kúria szerint például a kamatban kellett volna érvényesíteni jó és ésszerű ötlet, de nem visszamenőlegesen, hiszen a korábbi szerződések esetében - sőt a bíróság korábbi döntésében sem - merült fel az árfolyamrés egészének kérdésessége. Ennek ellenére a kérdésben semmiféle mérlegelési lehetőség nincs, a bankok jórészt bele is nyugodtak ebbe.
Árfolyamkockázat: nem lesz könnyű pert nyerni a bank ellen
A költségeiben a legkomolyabb tételt az árfolyamkockázat tisztességtelenségére alapozott döntés jelenti, itt a Kúria kitartott azon korábbi jogegységi véleménye mellett, mely szerint ennek a tételnek tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. Az árfolyamkockázat áthárítását csak ott lehet az ügyfélnek megtámadni, ahol a szerződés vagy az ahhoz kapott tájékoztatás nem tartalmaz megfelelő információt és figyelemfelhívást az árfolyamkockázatra. A közjegyző előtt közokiratba foglalt szerződések és kockázatfeltáró nyilatkozatok aláírása után ilyen érvekkel pert sikerrel indítani nem igazán lehet - vélekedett a Polgári Kollégium elnöke is.
A kormány aduásza: az egyoldalú kamatemelések
A harmadik kérdést az egyoldalú kamatemelések kapcsán meghozott döntés jelenti. Itt a Kúria a korábbi PK-véleményben megfogalmazott kritériumoknak nem megfelelő esetekben tisztességtelennek tartja az egyoldalú lépéseket. A fent idézett PK vélemény ugyanakkor olyan komoly és szigorú tájékoztatást ír elő, amelyek nem voltak korábban a jogrend részei, magyarán a korábbi kamatemelések szinte egyike sem teljesítette az ebben a határozatban foglalt rendelkezéseket. Ezek alapján tehát az egyoldalú kamatemelések esetében a bíróságoknak ki kell mondaniuk a kamatemelések tisztességtelenségét, és - mondjuk - az eredeti ügyleti kamat fixálásával kell életben tartaniuk a szerződéseket - merthogy a szerződések életbentartása továbbra is kiemelt fontosságú alapelv a Kúrián.
Hogy a történet bizonyos mértékben sántíthat, azt jól jelzi, hogy a Polgári Kollégium elnöke is hozzátette a döntéshez, hogy a bíróságok helyett a jogalkotónak kell mérlegelnie azt, hogy az egyoldalú kamatemelésekre jogot adó tételek közül bizonyos közgazdaságilag indokolt tételek esetében mégiscsak engedélyezi a kamatemelést.
Mit is jelent ez: furcsa zsarolós helyzetbe hozta a Kúria a kormányt a bankokkal szemben, s ebben a helyzetben aligha a bankok állnak jól. A kabinet dönthet úgy, hogy a Kúria alapelvét teszi magáévá és akkor szinte minden kamatemelés semmis, a bankszektor 300-500 milliárd forintot kénytelen visszatörleszteni. De elkezdődhet egy kötélhúzás abban a kérdésben is, hogy mely tételek, mennyi ideig tartoztak az indokolt kamatlépések közé, s ekkor a zöld asztalnál folyik majd az egyeztetés. Ez ésszerű lenne, hiszen mindenki tudja, hogy vannak elismerhető (többlet)költségek, ám pont amiatt, hogy ebben a kérdésben ismét a bankokkal folyna a suskus, hamar jönne a támadás a politikai ellenfelektől, hogy a kabinet megint a bankokkal akar lepaktálni. Ez nem trendi, az bizonyos, ráadásul a Kúria most adukártyát adott a hazai bankszektor átalakításában érdekelt kormányzat kezébe...
A legfontosabb: ez legyen a végső döntés
Egy dolgot ugyanakkor bizonyosan állíthatunk: olyan megoldás biztos nem születik, amely minden résztvevő számára megnyugvást és megelégedést okozna. Ha ezt felmérik a döntéshozók, a bankok (és az adósok is), akkor egy dologban kell megállapodniuk: mindegy mi lesz a mostani végső döntés, a most eldöntött kérdéseknek valóban a végső megoldásnak kell lennie, amelyhez a jövőben minden félnek tartania kell magát.
Megjelent az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése, amely szerint idén 0,8, jövőre pedig 2,5 százalékkal nőhet a magyar bruttó nemzeti össztermék (GDP). 
