Az európai eszközminőség-vizsgálat (AQR) szerint a 130 vizsgált európai bank közül 25 bukott el tőkekövetelmények miatt, ám további 31 tőkemegfelelése 8-10 százalék között áll, ami komoly kitettséget jelez. A 25 milliárd eurós tőkehiány rendezésére mintegy 48 milliárdos kiigazításra volt szükség. A vizsgálat nyomán a nem teljesítő hitelek mértéke 18 százalékkal, 136 milliárd euróval emelkedett a korábbi 743 milliárdos szintről, ami óriási különbséget jelez – hívta fel a figyelmet Bíró Balázs, a Deloitte pénzintézeti szektorának igazgatója.

A tőkehiányos bankok előtt a tőkeemelés a reális út, ám a régiónk bankjai számára ez bizony nehézkes lehet. (A Raiffeisen épp hétfőn jelentette be, hogy nem ezt lépi meg, hanem szép lassan, szisztematikusan leépíti régiós érdekeltségeinek egy részét.)

Alternatív út lehet a banki átstrukturálás – ennek jó példája lehetett volna az MKB rossz bankja, ha elindul. (Persze, vannak jó példák is – a CIB-en belül nagyon jó eredményeket ér el a workout részleg, míg az OTP faktoring cége a lakossági területeken mutat fel jó megtérülést.) A harmadik, s régiónkban eddig nem igazán működő megoldás a tőkeáttétel-csökkentés lehet, ebben a körben pedig a nem teljesítő hitelek értékesítése lehet az egyik legjobb irány.

60 milliárd eurós bedőlt állományon ülnek a bankok

Közép-dél-kelet-európai régióban a nem teljesítő hitelek (NPL) állománya közel 60 milliárd eurót tesznek ki - de a régió lényegében kettészakadt. Csehország, Szlovákia és Lengyelország évek óta stabilan alacsony, egyszámjegyű NPL-rátával bír, míg a többi országban lényegében 15 százalék alatt nem találunk NPL-rátá. Tavaly Bulgáriában és Magyarországon javult az arány. Az NPL-ráta tavaly csak Romániában, Szerbiában és Horvátországban nőtt a nem teljesítő hitel ráta két számjegyű mértékben a nem teljesítő állomány.

A régiós nem fizető állományon belül 2/3-1/3 a vállalati és a lakossági hitelek aránya, ettől Lengyelország, Románia és hazánk tér el komolyan - a magas lakossági devizahitel-állomány ezekben az országokban komoly nyomást jelent. A régió 1 milliárd eurót meghaladó NPL-állománnyal bíró banki listáján az első 9 ország között az OTP, a CIB, a Raiffeisen és az Erste magyar bankja is megtalálható.

Van már tranzakció

A követelések eladása már megkezdődött a régióban. Tavaly 1,5 milliárd eurónyi követelés cserélt gazdát, ebből 1 milliárd Romániára jut. Ennek oka a Deloitte szakember szerint az, hogy a céltartalékolási szint magasabb keleti szomszédunknál. Bíró Balázs szerint a régió rossz hiteleiért 20-30 befektető áll sorba, miután Nyugat-Európában drasztikusan – 8-9 százalékra esett az ilyen ügyletek hozama, ésszerű, hogy ezek a befektetők elindultak régiónk felé.

NPL

Korábban egyrészt nem volt vevői szándék – hiszen a londoni és amerikai befektetési alapok Írországban és Spanyolországban jóval nagyobb tételben, ráadásul lényegében ismert jogi környezetben tudta mozogni. De ott a potenciális piac (és a hozamok) már szűkülnek.

Régiónkban ugyanakkor, ha máskor nem, hát a tavalyi az ECB AQR-vizsgálat miatt a bankok az itteni nem teljesítő állományokra is megképezték a tartalékot, más részről pedig úgy fest, hogy komolyabban már nem bővül az NPL-ráta, ezért realitás lehet az, hogy végre régiónkból is hajlandóak lesznek a befektetők nem teljesítő hiteleket vásárolni - eleddig a kínált ár és kért összeg között komoly különbség volt.

A szakember szerint a régiós országok túlbankosodottnak számít - a rendszerváltás után nagy reményekkel ideérkező bankok "beragadtak" ezekbe az országokban. Ez azzal kecseget, hogy - miként 2013-ban a Budapest Bank, Credigen portfólió-tranzakció – több jó portfólió is gazdát cserél a következő hónapokban. A Raiffeisen példája jelzi, hogy akár top 10 bank között működő szereplő is felhagyhat a piaccal, ám ez nem lesz gyors folyamat. Bíró Balázs szerint először le kell épteni a bankot, át kell strukturálni, hogy valami azért csak eladható legyen belőle. Egy-egy ilyen kivonulás akár 3-5 évet is igénybe vehet, mert igazán komoly vevő nem lesz a piacon.

Zsebre tudnák tenni az egész jelzálog-piacot

Bedőlt hitelekre ugyanakkor londoni, amerikai hedge foundok specializálódtak, hihetetlen összegekről szólnak a hírek - lényegében egyetlen alap képes lenne a teljes magyar bedőlt jelzáloghitel-piacot megvásárolni.

Bíró Balázs szerint a bedőlt hitelek három részre oszthatóak. Az első kört a nem teljesítő fogyasztási hitelek - ezeket a portfóliókat azonnal piacra kell dobni. Ezek árazása a korosodástól függően 2-20 százalék között mozog. Miután a piac hazánkban lényegében megállt, ugyanakkor komoly infrastruktúra épült ki ezen követelések kezelésére, ma az a furcsa helyzet látható, hogy a ritkán piacra került állományok nem ritkán 20 százalék feletti értéken cserélnek gazdát – ez tehát nem lehet a külföldi befektetők világa.

A bedőlt lakossági jelzáloghiteleknél a mögöttes érték szabja meg az árat, ám pontosabban nehéz meghatározni az árat, tekintve, hogy ilyen tranzakció még nem volt a régióban. Ennek oka pedig az, hogy politikailag rendkívül szenzitív ez a piac – egyetlen politikus sem engedné „idegen kézbe” az eladósodott választópolgárokat. Ha pedig mégis vásárolna nagyobb tételt egy ilyen külföldi alap (mint jeleztük, a teljes bedőlt állományt le tudná jegyezni egyetlen rossz hitelek vásárlására specializálódó amerikai vagy angol alap), akkor vélhetően azzal számolhatna, hogy nem engedik az ingatlan lakójának kilakoltatását és az ingatlan újrahasznosítását.

A vállalati hitelekért indulhat verseny

A harmadik részt a vállalati hitelek jelentik, itt a forgathatóság, a restrukturálás a fő árazási kérdés - ha nem eladható a fedezet, akkor azt vas árban lehet megvásárolni. E tekintetben érdekes kérdés, hogy mi történik, ha a jegybank eszközkezelője, a MARK színre lép. Bíró Balázs szerint a jegybank jövőbeli árazási politikájának megismerése után ésszerű lenne, ha a bankok az érintett rossz portfóliójukat megfuttatnák a nemzetközi befektetők előtt – hátha onnan jobb ajánlat érkezik.

Hogy ilyen, az ő szempontjukból kicsiny elemekért is harcba szállnak-e, azzal kapcsolatban a Deloitte szakembere arra figyelmeztetett, hogy a befektetők érzékelték, hogy itt kisebb tételekből lehet megvásárolható portfóliót vásárolni, ezért itt a milliárdos ügyletek helyet 200-300 millió eurós csomagokra is vevők lehetnek majd. (Az ugyanakkor nem kizárt, hogy a felvásárlás után a MARK maga is megpróbál majd portfólió-alapon keresni egy ilyen alapot – ne felejtsük el, elvben 300 milliárd forint értékben vásárolhat majd nem teljesítő hitelelemeket a jegybank.)

Külön érdekessége a helyzetnek, hogy az MNB dönthet arról, hogy támaszt-e versenyt saját cégével szemben. Ha ugyanis a potenciális befektető nem rendelkezik európai banki jogosítvánnyal, akkor a határon átnyúló szolgáltatás kapcsán pusztán pénzügyi intézményként külön engedélyre van szüksége ahhoz, hogy követelésvásárlóként fellépjen.

Felszámolók, workout cégek kerestetnek

Arra a kérdésre, hogy ki fogja működtetni ezeket a vagyonelemeket, a Deloitte szakemberei elmondták: az a gyakorlat, hogy külső piacokon a nagybefektető egy kisebb, de helyi jelentős szereplővel (behajtócég, követeléskezelő) összeállva pályázik, akinek kellő tapasztalatai vannak az adott piacon. Ilyen cégek ugyanakkor hazánkban nem igazán működnek, ezért Bíró Balázs szerint a vásárolni akaró cégek vélhetően felszámolócégekkel vagy a bankok által már működtetett workout cégekkel tudnak együttműködni. A magyar megtérülés Szlovákiához és Csehországhoz képest gyorsabb lehet, tekintve, hogy nálunk egy felszámolás 2 éven belül még a legrosszabb esetben is lezárul, míg az északi országokban ez 4-6 évig is eltarthat, ráadásul nálunk már a folyamat közben és nem csak a záráskor lehet pénzhez jutni.