Szanálás

Az alelnök elmondta, hogy az MKB Bank szanálása volt a jegybank első ilyen projektje, ami az EU szabályozása alatt zajlott. A szanálást és az ezt követő eladást a jegybank júniusban szerette volna kommunikálni, amikor megvan minden, megvan a vevő, le van zárva az ügy, be van fizetve a pénz, sőt a nyilvánosság elé áll a vevő és bemutatkozik.

Ezt a folyamatot megzavarták a napokban kikerült hírek, félinformációk. Ezért maga az MNB alelnök is felelősnek érzi magát, úgy gondolja, jobb lett volna, ha sikerül menet közben olyan tájékoztatást adni, ami elősegíti a tisztánlátást úgy, hogy közben maga a folyamat ne kerüljön veszélybe.

Mi történt eddig?

Decemberben eszközleválasztás történt, a szanálási vagyonkezelő átvette a banktól a toxikus elemeket, ezért cserébe megkapta az államtól a teljes részesedést. 32 milliárdba került a szanálás, mely banki hitelekből történt, és ezt követi az eladás, ahol elsődleges cél, hogy a szanálás költsége megtérüljön. A jelenlegi szóban forgó 37 milliárdos ár erre garancia.

Miért nem szállt be az EBRD?

Újságírói kérdésre válaszolva Nagy Márton elmondta, hogy az EBRD a nyertes pályázóval szeretett volna összeállni, de három vevőből áll a konzorcium, és nincs még meg a végleges, felügyelet által is jóváhagyott döntés. Az EBRD részvétele így csak az ügylet lezárása után jöhet szóba, addig nem léphet be új tulajdonos.

Mi a garancia, hogy nem lesz az ügyletben MNB-alapítványi pénz?

Az alelnök szerint ez iránt természetesen az Unió is érdeklődik. Ha van állami pénz, akkor az Unió is köteles vizsgálni, van-e tiltott állami pénz akár MNB részéről, akár a vevőkön át. Ez nem a szanálásra vonatkozik, hanem magára az eladásra. Ezt az MNB úgy zárta ki, hogy a konzorcium összes tagját nyilatkoztatta, hogy náluk nincs MNB-hez kapcsolódó, ill. állami forrás. Ezt a nyilatkozatot a konzorcium mindhárom tagjától begyűjtötte az MNB és elküldte az Uniónak.

Mi szerint választják a vevőt?

A vevők vizsgálatánál az ár mellett más tényezőket is vizsgáltak: banki tapasztalatok, régiós tapasztalatok, vállalások, célok, melyekre kötelezettséget is vállalnak. Azt is vizsgálják, hogy a résztvevő alapok kezeltek-e már bankot, esetleg vittek-e már csődbe bankot.

Heten adtak be nem kötelező ajánlatot, de nem 100 százalékot akartak venni a részvényekből. Az EU pedig előírja a 100 százalékot, de ez amúgy is alapvető érdek, hisz a szanáló egy csomó pénzt beletett, és ennek meg kell térülnie, amihez a teljes eladás kell. A szanálási vagyonkezelőnek nem az a dolga, hogy tulajdonos legyen, vagyis nem jó megoldás, ha marad nála 10-20-30 százalék, amit aztán lehetetlen eladni. Így tehát elsődleges prioritás volt, hogy teljes hányadot vigyenek el a vevők.

A folyamat

A bankot nem az állam adja el, hisz az már decemberben eladta a Szanálási Vagyonkezelőnek 1 forintért. A Szanálási Vagyonkezelő adja el a bankot, aki nem azonos az állammal, így neki nem kell vizsgálnia tulajdonosokat. A felügyelet viszont vizsgálja őket, és ennek függvényében hagyja jóvá az akciót. A tulajdonjog egyébként csak akkor megy át, ha az alapokat feltöltötték és a pénzt befizették. A tulajdon átmenet a felügyeleti jóváhagyáskor történik, az pedig csak akkor, ha megvan a pénz.

Jobb lett volna júniusban

Ha mindez júniusban zajlik, már azt lehetett volna bejelenteni, hogy az MNB vizsgált meg és talált rendben mindent, most még ezt csak a Szanálási Vagyonkezelő tette. Így még a felügyelet is megakaszthatja az eljárást, vagyis abszolút nem kezelhető tényként. A vevők teljes vizsgálatára csak a felügyelet képes, ráadásul csak akkor lehet vizsgálni őket, ha már engedélyük van a vásárlásra.

Egyébként jó lenne, ha ez az ügylet összejönne, mert akkor a 37 milliárd bejön, ha meghiúsul, akkor utána már sokkal nehezebb lesz, és kevés esély van rá, hogy a szanálásra fordított 32 milliárd megtérül - mondta Nagy Márton.