Ma délelőtt vitatja meg a Parlament a devizahitelesek megsegítését és a hitelek rendezését célzó első törvényjavaslat módosítóit, majd délután egy óra után szavaz is a törvényről. Az elmúlt napokban számos, korábban a Privátbankár.hu által is felvetett jogi problémát is orvosolni próbáltak a képviselők, ezért most, a szavazás előtt áttekintjük azokat a módosításokat, amelyeknek nagy esélye van arra, hogy elfogadja őket a Parlament. (Mivel a bizottságok és az előterjesztő sem támogatta Szelényi Zsuzsa (Együtt-PM) és Schiffer András (LMP) módosító javaslatait, ezek értékelésére nem térünk ki – még ha azok például már a későbbiekben külön törvényben meghatározandó forintosításra, illetve az ésszerű és elfogadható kamatmértékre is javaslatokat tettek.)
1. Az elévülés határideje
Korábban jeleztük, hogy az a tény, hogy az elévülést a törvény kezdő időpont nélkül nyitja meg, komoly problémát jelent. A kormánypárti módosítás ez most úgy rendezné, hogy a törvény hatálya a 2004. május 1. és az a törvény hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.
Arra, hogy miért ezt a kezdő időpontot hozza a törvény annak indoklása a következő: „Magyarország 2004. május 1. napján csatlakozott az Európai Unióhoz, az EU jogalkalmazására vonatkozó elvek és az Európai Unió Bírósága jogértelmezésének kötelező ereje ettől az időponttól érvényesülnek a magyar jogrendszerben, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv európai uniós jogi minőségében is ettől az időponttól érvényesül, aminek az Európai Unió Bírósága által adott értelmezését vette alapul a Kúria irányadó jogegységi határozata.”
Mindez annak kapcsán elég kényszeredett megoldás, hogy hazánk uniós jogharmonizációja már a csatlakozás előtt elkezdődött és az említett jogelveknek a hazai joggyakorlat már korábban maradéktalanul megfelelt, tehát – azon túl, hogy üdvözlendő az elévülés szabályai miatt a kezdődőpont megjelölése – ez az időpont is jól mutatja a jogszabály előkészítetlenségét.
2. Kizárások a törvényből
A törvény módosítás a végtörlesztőkön kívül azokat is kizárja az elszámolásból, akik lakásukat a Nemzeti Eszközkezelőnek (NET) ajánlották fel. A végtörlesztők kizárásával szembeni érvek - a kedvező árfolyamon történő hiteltörlesztés lehetősége – egyértelműen indokolja ezen kör kizárását a további rendezésből (s egyes vélemények szerint megkérdőjelezi az árfolyamkockázat későbbiekben bankokra terhelését is), ám a NET-be történő felajánlás kapcsán kérdés, hogy az állam közreműködésével meglépett segítség után a korábbi tulajdonosból bérlővé váló egykori hiteladós számára a jelenlegi helyzet mennyiben tekinthető kedvezőbbnek. Ténykérdés, hogy az állam a végtörlesztésnél jelentősebb összeget fizetett a banknak, ám ezért tulajdont kapott. Mint ahogy az is igaz, hogy a NET-es adós esetén pusztán az elszámolásból származó visszatérítés nem lenne elegendő arra, hogy a rendes fizetési képessége helyreálljon, ám az érvelés itt azért gyengébb lábon áll, mint a végtörlesztettek esetében.
3. Értékesített követelések rendezése.
A módosító egyértelműsíti a korábbi javaslat komoly hiányosságaként fennálló helyzetet: eszerint, ha a törvény hatálybalépése napján a követelések nem pénzügyi intézményt illetik meg (a követelés eladásra került), azt elszámolást akkor is annak a banknak kell megtennie, aki azt eredeti kölcsönnyújtó volt. Ugyancsak ezen intézmény kötelessége, hogy a már lezárt szerződé esetében gondoskodjon az elszámolásról.
4. Elévülés
A T. Ház elé kerülő javaslat továbbra sem oldja meg azt a korábban már jelzett problémát, hogy a törvény elfogadása esetén olyan értelmezést adna a már nem hatályos Polgári Törvénykönyvnek, amely az 1959. évi IV. törvény elévüléssel kapcsolatos szabályainak leírt tartalmával ellentétesek. Ez továbbra is jogtechnikai problémákat vet fel.
5. Perindítási lehetőség
Korábban az Igazságügyi Minisztérium jelezte, hogy megfontolja az Országos Bírósági Hivatal perindításra vonatkozó azon véleményét, amely szerint a bíróságok leterheltsége miatt a pénzintézetek perindítási jogának 30 napos jogvesztő határidejét érdemes lenne kitolni. (Lényegében hasonló véleményt fogalmazott meg a Bankszövetség is.) A szavazásra kerülő törvényjavaslat a devizaalapú hitelek esetében ugyanakkor továbbra is érvényben tartja a 30 napos perindítási határidőt és csak a forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén ad 90-120 napos keresetindítási határidőt. Mindezt úgy, hogy a pénzintézetek kötelessége a perelni kívánt, érintett devizaalapú szerződések Általános Szerződési Feltételeinek és azoknak a szerződésekre vonatkozó volumenének meghatározására az MNB felé továbbra is fennáll – ugyanúgy 30 napos határidővel. Erre szokták mondani: ügyes.
6. Kamatemelések befagyasztása
A törvényjavaslat Parlament elé kerülése után a sajtóban híre ment annak, hogy a CIB ügyfeleinek egy részénél megemelte a kamatokat. Azóta kiderült, hogy az érintett kamatlépésről a bank tavaly decemberben határozott, ám miután az ügyfelek számára az év más és más szakában jár le a kamatperiódus, valóban vannak ügyfelek, ahol a korábbi lépést most érvényesítené a bank. A törvény módosítása után erre ugyanakkor nem lesz/lenne lehetősége. A törvény 20. § kizárja, hogy a bírósági döntésig bármilyen új kamatlépést tegyenek a bankok, míg a 21 § pedig azt is kizárja, hogy a korábbi, már hatályba lépett kamatdöntéseket a hitelintézetek 2014. június 16-át követően érvényesítsenek, s rendelkezik az esetleg így beszedett összegek 3 napon belüli visszautalásáról. Az érvek érthetőek, ám a törvénnyel az állam egyfajta árhatósággá alakul, amely egyelőre hatályos szerződések érvényesülését sem engedi, ez pedig a piacgazdaság létét feszegető lépés. Ami pedig a jövőre vonatkozó kamatlépések megtiltását illeti: újkori történetünkben sajnos nem egyszer volt példa arra, hogy a nemzetközi pénzügyi hangulat egy csapásra rendkívül kedvezőtlen módon változott (gondoljunk csak 2008. őszére), amikor például az MNB drasztikus kamatemeléssel tudott csak védekezni. Ésszerű keretek mellett ilyen esemény az elkövetkező hónapokban nem várható, ám a szabályozási szigor e tekintetben kizárja annak a lehetőségét, hogy a betéteseit védő pénzügyi intézmény egy ilyen esetben léphessen.
Megindult a stratégiai készletek felhasználása. 
