Hatszáznyolcvanezer devizahitel- és hatszázötvenezer forintalapú hitelszerződést érint a tegnap este elfogadott elszámolási jogszabály. A kormány számítási szerint egy átlagos lakáshiteles több mint egymillió forintot kap vissza, egy autóhiteles pedig akár 300-400 ezer forintot, ezzel átlagosan 25 vagy akár 30 százalékkal is csökkenhetnek az átlagos adósok havi törlesztőrészlete.

Elszámolási szabályok

A szentesített szabályok szerint elsőként, január 15. és 29. között azon pénzintézetek devizaalapú hitelt törlesztő ügyfeleivel számolnak el a bankok, akiknek bankja meg sem próbálta bíróságon bizonyítani, hogy tisztességesen járt el a szerződések egyoldalú módosítása során. A bíróság előtt igazát kereső bankoknál az elszámolás február 14. és 28. között zajlik, kivéve, ha a peres eljárás csak jövőre zárul, mert akkor az ítélet hatálybalépésétől számított 60 napon belül kell értesíteni az érintetteket arról, hogy mikor és hogyan számolnak el velük. (A bíróságokon a jövő hétfőn kezdődnek a másodfokú eljárások, azok lezárulta után vélhetően a Kúria is érdekelt lesz az ügyben.)

A forinthiteleseknél, illetve a klasszikus devizakölcsönt törlesztők esetében a határidő április 16-30 – a perek itt is kicsúszhatnak az esetleges perek esetén – akár a bankok, akár a 2010. november 26. után alkalmazott általános szerződési feltételek esetében a jegybank is perelhet. Ebben az esetben az elszámolás augusztus 15. és 29. között bonyolódik le, a nyári bírósági szünetig le nem zárt ügyeknél pedig szeptember végére.

A törvény azt is egyértelműsíti, hogy a még élő hitelszerződések esetében az adósok nem készpénzt kapnak vissza, hanem a még fennálló tartozásukat csökkenti a bank, pénzbeli elszámolást csak a már lezárt megállapodásoknál lehet alkalmazni.

Már a Parlamentben látszott: nem lesz elég

A második devizahiteles-törvényt a Fidesz, a KDNP, a Jobbik, az LMP, valamint a szocialisták jelenlévő képviselői megszavazták. Az Együtt-PM képviselői tartózkodtak, mert úgy vélték, a bankok elszámoltatásáról szóló törvény nem oldja meg a devizahitelesek problémáját. Az egyetlen ellenszavazatot a liberális Fodor Gábor adta. Az LMP ugyan megszavazta a bankok elszámoltatásáról szóló törvényjavaslatot, de kockázatosnak tartja a kormány által választott megoldást.

Azt, hogy nem lesz a mostani törvény után sem „nyugalom”, azt mindennél jobban mutatja, hogy Staudt Gábor, a Jobbik főpolgármester-jelöltje szerint erélytelen a kormány, csupán egy részét akarja visszavenni az uzsorakamatnak, azt is csak virtuálisan. Szerinte a PSZÁF, a GVH, a Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Nemzeti Bank sem végezte jól a dolgát. Elmarad a felelősségre vonás is. "A bankoknak vannak vezetőik, akik a devizacsalásokat véghezvitték. A jogok egy részének visszatérítése az nem büntetés. Ha egy tolvaj tévét lop akkor nincs elintézve azzal, hogy visszahozza a boltnak" – mondta Staudt, aki szerint büntetőeljárásoknak kéne indulniuk az üzletszerűen elkövetett csalások ügyében. Ezek megindítására felszólította a legfőbb ügyészt.

Forintosítás – elnapolva?

A Jobbik főpolgármester-jelöltje szerint mielőbb forintosítani kéne a devizahiteleket, ám jól látszik, hogy a kormányzati oldalon ez most (még) nem olyan komoly akarat, jóllehet – miként arról cikkünkben is írtunk – a most elfogadott határidőkbe beleférne a forintosítás és összességében költséghatékonyabb is lenne, mint a külön elszámolás és az azt követő újabb, a teljes devizahiteles portfóliót érintő újabb munka.

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője tegnap arról beszélt, hogy a Fidesz nem tett le a forintosításról, de most az elszámoltatás élvez elsőbbséget, így a devizahitelek konvertálása nem várható a nagyon közeli jövőben, arra az elkövetkező egykét évben kerülhet sor. Ez annak fényében is csalódás, hogy a Magyar Nemzeti Bank – amely korábban kizárta, hogy forrást biztosítana a devizahitelek kivezetéséhez – ma már kész javaslatokkal bír arra, hogy miként tudja a jegybanki devizatartalék terhére kisegíteni az adósokat. Nagy Márton ügyvezető igazgató szerint két eszközzel segítenék a forintra váltást.

Az egyik a rövid távú deviza kinnlevőségek fedezetéül adna devizát a bankoknak, itt a felvett összeg felét kell a bank rövid távú adósságainak rendezésére használni, míg a másik esetben a hosszú lejáratú követelések mögé állna a jegybanki devizafedezet. Ez ugyanakkor kvázi opcióként működne, azaz, amíg a banknak nem kellene megfizetnie a külső forrást, a deviza a jegybanknál maradna, így porlasztódna a devizaállomány csökkenése akár 2 évre is. A megoldás biztosíték arra, hogy a bankok semmiképpen se a piacról akarjanak devizához jutni, amivel gyengítenék a forintot. Az MNB az induláskor hárommilliárd eurós limitet határozott meg.

Aki él a jogával az pökhendi és agresszív?

Az elszámoltatási törvénnyel szembeni bankszövetségi aggályokat Rogán Antal "pökhendi és agresszív" megnyilatkozásként aposztrofálta, arról ugyanakkor nem szólt, hogy a kormányzat tette tele az országot a bankok elszámoltatását ígérő óriásplakátokkal és olyan reklámkampánnyal, amely a bankok egészét – hasonlóan a korábbi törvényhez – generálisan tisztességtelennek nyilvánítja. A pénzintézetek, amelyek élnek a bírói úttal és igyekeznek kihasználni a számukra a kormányzat által biztosított jogorvoslati lehetőségeket Rogán Antal érvei szerint „támadásba lendültek" és „időhúzó taktikába kezdtek", „azért ostromolják a bírákat, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz”.

A frakcióvezető szerint az elszámoltatást a kormányzat mindenképp végigviszi, sőt a jövőre nézve is vannak ígéretek. A frakcióvezető szerint az Országgyűlés még az idén elfogadná a „fair bankrendszerről”, a lakosság fogyasztási hiteleinek átlátható, „apró betűk nélküli” árazási rendszeréről szóló törvényt. Ezek alapján nem lehetne a fogyasztóknak olyan banki hitelterméket kínálni, amelynél a kamatmódosítás szabályai nem egyértelműek.

Fontos ugyanakkor látni, hogy a bankok az elszámolásra előzetesen megképezték és megképzik a céltartalékot, s amennyiben a jogorvoslati lehetőségeit kimerülnek (illetve már addig is) a jogszabályoknak megfelelően elszámolnak majd az ügyfelekkel – arról nem lehet szó, hogy a bankok ne hajtsák végre az előírásokat – még akkor is, ha történetesen méltánytalannak tartják azokat.

---- Ha a bankok utolsó fillérig elszámolnak, hol lesz extraprofit? ----

Elmúlt a bankadó jogalapja

Érdekes aspektusa ugyanakkor a kérdésnek, hogy mi lesz a bankadóval a jövőben. Ha ugyanis a Fidesz – ígéretéhez híven – „az utolsó fillérig” elszámoltatja a bankokkal a tisztességtelenül elvett pénzekkel, s azokat a jogos tulajdonosoknak visszaadja, nem sok érv marad a bankadó mellett, amely ugyebár a (tisztességtelen) extraprofittal működő szektort hangsúlyosabb közteherviselését célozta. Megjegyzendő, hogy a hazai bankrendszer épp azóta veszteséges, amióta elvben extraprofitot szed(ett) be a devizahitelesek tömegén – ez is érdekes paradoxon.

Elnézték az EU Bíróság ítéletét?

Ami a bírósági jogorvoslatot illeti. A Magyar Narancs szerint a banki keresetek elutasítását jellemzően két elv, a szimmetria és az átláthatóság sérelmével indokolta a bíróság; a többi elvnek való megfelelést ezután már nem is vizsgálta érdemben. A szimmetria elvét a lap forrásai szerint több esetben kifejezetten jogszabály-ellenesen értelmezte az eljáró bíró. A törvény azt mondja ki, hogy a szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha kizárja a fogyasztó számára kedvező változást - ezzel szemben több ítélet azt várta volna el, hogy ez a kedvező változás a körülmények bizonyos módosulásaiból következő automatizmus legyen. Ez meglehet, hogy összhangban van a jogalkotó szándékával is, ám a jogszabály szövege mást mond – márpedig a bíróságnak a jogszabály szövegét kell néznie.

Az átláthatóság elvét ugyanakkor jogi vélemények szerint már a Kúria is alkotmányellenesen határozta meg, hiszen nem lehet elvárni, hogy a fogyasztó előre lássa, milyen okokból és milyen mértékben kerül sor a terhek áthárítására, ha ezt a mértéket még a bankok sem láthatták előre. Az okokkal tisztában kell lenni, de mértékkel nem. A lapnak nyilatkozó jogi szakértő szerint az EU bíróságának a Kúria döntését alátámasztó ítéletéből is ez és nem a Kúria véleménye köszön vissza: ott az árfolyamrésre mondta ki a bíróság, hogy annak mértékét előre kell látni, amely objektíven meghatározható. Mindez azonban nem alkalmazható az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó kikötésekre, amelyek körében ezt így gyakorlatilag értelmezni sem lehet.

A bíróságokat is sérti a törvény?

Ráadásul az Alkotmánybírósághoz forduló három bíró a jogszabály más elemeit is alkotmányellenesnek ítélte meg. Szerintük sérti a jogbiztonságot a törvény visszaható hatálya, az elévülési szabályok figyelmen kívül hagyása (ezeket részben orvosolja a mostani elszámolási törvény szűkítő hatálya – alighanem az illetékesek is rájöttek, hogy itt komoly alkotmányossági aggályok vannak.) Ugyancsak problémás a kellő felkészülési idő hiánya - az abszurd eljárási szabályok miatt sérül a tisztességes eljáráshoz való jog és a bírói függetlenség is. Az első beadvány beérkezte után négy munkanappal már perre került sor, s az is érdekes, hogy az alperes államnak a törvény arra is lehetőséget ad, hogy akár a tárgyalás napján is benyújthatja ellenkérelmét.

A szerződéskori szabályokat nem is vizsgálhatják

Rendkívül komoly aggály, hogy nincs arra mód, hogy a bíró a szerződések megkötésekor hatályos jogszabályokat figyelembe vegyen, a jogalkotó utólag teszi tisztességtelenné a szerződések egyoldalú módosítását, és ezzel lényegében maga módosítja a szerződéseket.

Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint a visszaható hatályú jogalkotás azért nem valósul meg, mert egy a hazai jog részévé vált EGK irányelv már korábban értelmezte a tisztességtelenség fogalmát, ám sokak szerint ez az analógia hibás, ráadásul maga a miniszter írja anyagában, hogy „önmagában az a tény, hogy a pénzintézetek a törvény által meghatározott időszakban adott esetben nem mentek szembe tételes normatív szabállyal, nem jelenti azt, hogy bizonyítottan tisztességesek is lettek volna szerződéses kikötéseik".

A miniszter megelőlegezi a döntést is „Az ilyen kikötések tisztességtelenek. Ezt a professzionálisan működő, jogi tanácsadókkal felvértezett pénzintézeteknek önmagában, a Ptk. vonatkozó generálklauzulái alapján fel kellett volna ismerniük, függetlenül attól, hogy ezen rendelkezések adott esetkörre irányadó értelmezését a Kúria az adott időszakban még nem alakította ki, és a pénzintézeteknek maguknak kellett volna olyan önkorlátozó szabályozást kidolgozniuk általános szerződési feltételeikben, ami kizárja joguk visszaélésszerű gyakorlását.”