Komoly tételként élik meg a hitelintézetek, hogy újabb jelentős terhet kapnak a nyakukba a Quaestor-kártalanítási alap révén. Bár elvben az alap feltöltésére szánt összeget a törvény értelmében leírhatnák például a bankadó terhére, ám a törvény nem ad egyértelmű iránymutatást a leírás módszerére.
Kötvénykibocsátás
A bankok számára aligha vállalható, hogy a kártalanítási alapba történő befizetés után akár évekig arra kell várniuk, hogy bármekkora összeg megtérülhet a Quaestor-vagyonelemek értékesítéséből. Márpedig a törvény értelmében ezt ki kellene várniuk, miközben jelentős tételt - akár 100 milliárd forintot - is elvinne az alap felállításának a költsége. Ezt persze nem kellene azonnal befizetni, hiszen az alap vélhetően kötvényt bocsátana ki, amelyből összeszedi a kártalanítás összegét, a piaci szereplőkre így a kötvények visszafizetése hárulna.
|
Vannak, akik megússzák... Az egyértelműnek látszik, hogy még a kedvezőbb, idővel szétnyújtott befizetés mellett is - ne feledjük, emellett a Beva feltöltés is napirenden lesz - a kisebb brókercégekre akkora teher hárul majd, amely lényegében kigazdálkodhatatlan számukra s így csak a szolgáltatási díjak drasztikus emelésével tudnának életben maradni, ami végső soron a piacról való kiszorulásukat hozza majd, míg a pénzintézeti háttérrel bíró értékpapírcégek ezt kigazdálkodják és nyerhetnek - az persze kérdés, hogy annyit-e, ami ellensúlyozza a befizetéseiket. Megkerülni a befizetést nem lehet, hiszen a törvény szerint a 2014-es mérleg lesz a Quaestor-feltöltés és a Beva befizetés alapja is, bár e tekintetben is vannak nyertesek: a KBC Securities a belga anyavállalat magyarországi leányaként nem a Beva, hanem a belga befektetővédelmi alap védelme alá tartozik, azaz a társaság nem kötelezhető a Beva feltöltés finanszírozására... |
Az egyszerűség kedvéért a kötvénykibocsátás után fizetendő összeget 100 egységnek véve és 10 éves futamidővel kalkulálva a bankoknak évi 10 egységnyi fizetési kötelezettségük képződik a jövőben. A pénzintézetek mondjuk 30 százalékos előzetes megtérüléssel kalkulálva 70 százalékos céltartalékot kell, hogy képezzenek a teljes követelés mögé. Ez az a követelés, amelyet elvben - a törvény értelmében - leírhatnak majd a bankadóból.
A kérdés most az, hogy ezt a leírást mikor is lehetne megkezdeni. Ha csak a kötvények futamidejének lejártakor, abban az esetben ez évekig cipelt teher lenne a bankrendszeren. Külön bizonytalanságot okozna, hogy addigra elvben már csak uniós szintí lenne a bankadó, amely okán a leírás még további hosszú évekre húzódhat, hiszen jó eséllyel előfordulhat az a helyzet, amikor a banki leírás összege magasabb lenne, mint amit befizetnek bankadó címen a büdzsébe. (Persze, a pénzintézetek számos további adónemmel szemben érvényesíthetnék a leírást, de az ésszerűség azt diktálja, hogy mondjuk a társasági adóval szemben azért ne kerüljön sor leírásra.)
Politikai akarat
Azzal - a miniszterelnök nyilatkozatai után főleg - senki nem számol, hogy a kormány-EBRD megállapodásban rögzített bankadó-csökkentés ne az eredeti ütemben zajlana, azaz a mostani leírási lehetőség csak a bejelentett kisebb bankadóval szemben érvényesíthető.
A fentiek miatt érdemes megvizsgálni azt a lehetőséget, amely a kötvények visszafizetésére szánt összeg minden évben esedékes részének leírását tenné lehetővé. A példánál maradva a bankok 10 egységnyi befizetésük után az adott évben 7 egységet írhatnának le a bankadóból mindaddig, amíg nem látszanak a pontos megtérülési számok. Így az ő terheik is arányosan csökkennének, míg a másik oldalon, a költségvetésben sem képződne egy 70 milliárdos puffer, amely a 10 év múlva büdzsét készítők vállát nyomná. Ehhez persze politikai akarat kell.
Köddé vált mindenki? 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
Szembeúszva a világpiaccal: miért esnek ilyen látványosan a magyar kötvényhozamok?
