November végén jogegységi eljárást kezdeményezett a devizahitelek érvényességének bírói gyakorlatban felmerült elvi kérdéseiről Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője. A Kúria akkor 7 kérdést tett fel a devizahitelezéssel kapcsolatban, amelyből hatot decemberben meg is válaszolt. A Privátbankár új sorozatában az egyes kérdéseket és az azokra adott válaszokat elemzi és értelmezi.
A jogegységi eljárásban az első kérdés az volt, hogy „Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a devizaalapú kölcsön deviza, vagy forintkölcsön-e)?” A Kúria ezzel kapcsolatban megállapította: „A deviza alapú hitel -, kölcsön és pénzügyi lízingszerződések minden vitán felül devizaszerződések.”
A bírósági tárgyalások során ez egy sokat vitatott pont volt, de tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a törvény egyértelműen rendezi és rendezte már a múltban sem lehetett más jogértelmezésre jutni - mondta Istvánovics Éva, ügyvéd. Nem a Kúria döntötte ezt tehát el, hanem a meglévő jogszabályokból ez egyértelműen kiderült.
Mi a konstrukció lényege?
|
Nem új találmány Már a 19. századi gazdasági forgalomban ismert volt ez a pénzügyi gyakorlat, amelyet a Polgári Törvénykönyv is alapesetként szabályozott. A gyakorlatban sokáig a forinthitelek mellett a devizahitelek éltek. A devizahitelek esetében a folyósítás és a törlesztés is külföldi pénznemben lett kikötve. Ezzel szemben fentebb említett gazdasági realitás teremtette finanszírozási konstrukciót nevezzük, devizaalapú hitelnek, amely furcsa mód jogilag visszatérést jelentett a törvényi alapesethez. Az a gazdasági szükségszerűség, ami életre hívta a Ptk. által szabályozott általános rendelkezések tömeges szerződéses alkalmazását pedig az volt, hogy az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönöknél alkalmazott piaci kamatoknál kedvezőbb devizakamatokkal adósodott el. Ennek következménye, hogy az árfolyamváltozás kockázatát maga viseli. |
Az adósnak, amikor a hitelt felvette, forintfinanszírozásra volt szüksége az éppen aktuális gazdasági céljai megvalósításához (pl. egy lakás megvásárlásához), jövedelmét forintban kapja, ezért a forintban törlesztést részesíti előnyben, de a forintfinanszírozás, a forintban történő hitelfelvétel az éppen aktuális piaci kamatok magas szintje miatt túlságosan drága volt a számára. A bankok azonban kínálnak egy, az adósok igényeinek megfelelő konstrukciót, kihasználva a jogi szabályozás adta lehetőségeket és felhasználva ehhez a bőséggel rendelkezésükre álló olcsó devizaforrást - mondta az ügyvéd.
A szerződésben a hitelező szolgáltatási kötelezettsége devizaösszegre szól, az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozása devizában van. Mivel a szolgáltatás nem forintban van meghatározva az egyes szerződésekben, ezért ugyanazon devizában jelentkezik az adós tőke- és a kamattartozása. A szakmai nyelv ezt kirovó pénznemnek nevezi, szemben a lerovó pénznemmel, amely a szerződés teljesítésének devizanemét határozza meg.
Ez azt jelenti tehát, hogy a szerződő felek a pénztartozást úgy határozták meg, hogy a bank a folyósításkor, az adós a törlesztés esedékességekor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben (CHF, EUR, YEN) meghatározott (kirótt) pénztartozással. A tőketartozást az árfolyam megváltozása nem befolyásolja.
Alig esett szó a kockázatokról
A szerződés megkötéskor az árfolyamkockázatra való figyelmeztetés valószínűleg kevésbé volt hangsúlyos a hitelnyújtó részéről, hiszen őt a forráskihelyezés ösztönzése motiválta és kevésbé esett latba a kockázatok mérlegelése az adós részéről is, mert az ő motivációja az olcsó hitelszerzés volt - mondta Istvánovics Éva. Jogilag az árfolyamkockázat-feltáró nyilatkozat adásával rendezték ezt a kérdést. Ennek ellenére a veszély mértéke, annak valószínűsége vélhetően a szerződések megkötésekor mégsem került ténylegesen a figyelem középpontjába, csak amikor már bekövetkezett a törlesztő részletek nagymértékű emelkedése.
A devizaalapú kölcsön, mint polgári jogi szerződés érvényes. A hitel-, a kölcsönszerződések és a pénzügyi lízingszerződések, abban a vonatkozásban, hogy az eladósodás forintban, vagy devizában történt-e ugyanazon megítélés alá esnek. Minden esetben az adós ugyanolyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Amennyiben viszont másként fogalmaz a szerződés, a fenti érvelés nem alkalmazható.
A pénztartozás és a kamat
|
| Istvánovics Éva a Privátbankár stúdiójában |
A pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A pénztartozás teljesítésének helye a jogosult székhelye. Más pénznemben (vagy aranyban) meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani – áll a Polgári Törvénykönyvben. A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése estén hogyan kell kiszámítani a tartozás és a követelés összegét, a teljesítéskor mennyit kell a kötelezettnek (ide értve a bankot is) fizetnie.
A kamatnak a tőketartozás pénzneméhez igazodása következik a kamat fogalmából is. A kamat a kölcsönügyletben az az ellenszolgáltatás, amit az idegen pénz használatáért a szerződés idejére, a futamidőre fizetni kell. A devizakamat tette lehetővé, hogy az adósok a devizaalapú kölcsönök esetében kedvező devizakamatszint mellett jutottak hitelhez.
Más pénznemben (vagy aranyban) meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Egyértelművé vált a Kúria döntése alapján, hogy ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegnek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását határozza meg.
Volt-e devizaforrás mögötte?
Többen vitatták a devizahitelek jogszerűségét amiatt, hogy nem állt mögötte devizaforrás. Ez azonban teljesen lényegtelen kérdés abból a szempontból, hogy devizahitel vagy forinthitel-e a deviza alapú hitelszerződés.
Elméletben a bank bármilyen forrásból nyújthatott volna devizaalapú kölcsönt. Ennek egyetlen korlátja van: a gazdasági megfontolás és a banki kockázatokat kordában tartó pénzügyi szabályozás. Gondolok itt arra, hogy nem racionális drága forintforrásból olcsó deviza kihelyezést eszközölni – mondta Istvánovics Éva. Jogi akadálya és negatív jogi következménye azonban ennek sem lett volna és nincs hatással a szerződés érvényességére sem.
Egy-egy konkrét szerződés mögötti devizaforrások meglétét tehát nincs értelme vizsgálni, a forinthitelek esetén sem vizsgálja senki, hogy volt-e konkrét forintbetét az adott hitel mögött, ez még senkinek sem jutott eszébe – mondta az ügyvéd.
A szerződések mögött általában azonban volt devizaforrás, ezt bizonyítja az is, hogy a törvény által előírt kedvezményes végtörlesztés lebonyolítása érdekében az MNB napi árfolyamon rendkívüli devizaforrást nyújtott a bankoknak. Annak ellenére, hogy az ügyfelek a kedvezményes végtörlesztést forintban fizették meg, a bankoknak nagy mennyiségű devizát kellett vásárolniuk a jegybanktól az ügyfelek számára azért, hogy a végtörlesztett hiteleiket el tudják számolni. Ha nem állt volna devizaforrás a hitelek mögött, a bankok "beérték" volna az ügyfelek forintjával is, nem kellett volna a jegybanknál átváltaniuk.
|
Érdemes-e perelni a Kúriai döntés után? Ezt mindig csak az adott egyedi esetben lehet eldönteni. A megfontolt tanács az, hogy lehetőség szerint mindenki teljesítsen, vagy keresse az egyezség lehetőségét a hitelezővel. Sok függ attól is milyen szakaszában van a szerződés, van-e késedelem, felmondták-e a szerződést, folyik-e végrehajtás, van e lehetőség végtörlesztésre, a fedezet érvényesítése milyen módon történik. stb. A helyzet bonyolultsága miatt, megéri szakemberhez fordulni - mondta az ügyvéd. |
Újra csatlakoznának az Európai Unióhoz. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
