Újabb jogi alapnorma került felülírásra a devizahiteles ügyben

Komoly jogérvényesítési problémákhoz vezethet az Alkotmánybíróság (Ab) e heti, a devizahitelek elszámolásával kapcsolatos 2014. évi XXXVIII. törvény kapcsán kimondott döntése. Mint ismert az ügyben eljáró bírák fordultak több kérdéssel az Ab-hoz, amelyek egyrészt vitatták, hogy az állam lehet-e peres fél (alperes) egy olyan ügyletben, ahol a pénzügyi intézmény és az állam között még közvetve sem áll fenn olyan polgári jogi jogviszony, amelynek alapján az állam alperes lehessen. Ugyancsak érkezett beadvány, amely szerint sérül a tisztességes eljárás elve azzal, hogy 30 nap alatt kell döntenie a bíróságnak. Az Ab ezeket az érveket azzal utasítja el: az állam részvételét a "rendkívüli körülmények" miatt tartja alkotmányosnak, megjegyezve ugyanakkor, hogy a problémát közérdekű keresettel kellett volna kezelni - igaz, ebben az esetben az állam lett volna a felperes, s neki kellett volna bizonyítania, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el. Míg a törvényi megoldás ennek a fordított formája: az állam (közérdeket képviselő) alperesként vesz részt az eljárásban, ám így a bizonyítási teher a törvényben megfogalmazott tisztességtelenségi vélelemmel szemben a bankokat terheli. Ami pedig a tisztességes eljáráshoz való jogot illeti, az Ab szerint a devizahiteles törvény sem zárja ki azt, hogy a bíró szakértőt rendeljen ki, illetve tanút hallgasson meg.

A legnagyobb problémát jogi szakértők szerint az okozza, hogy a törvény korábban született jogerős ítéleteket ír felül - amelyek kimondták, hogy a konkrét szerződés nem tartalmazott tisztességtelen feltételeket - kimondva, hogy a bankoknak ezekkel - a pervesztes - ügyfelekkel is el kell számolniuk. Döntésében maga az Ab is idézi saját korábbi határozatát, amely szerint jogerős ítéleteket nem lehet alkotmányosan megváltoztatni.

Ugyanakkor a taláros testület szerint annak okán, hogy a törvény az elbírált jogviszonyokat "mintegy újraértékeli", lényegesen kisebb érdeksérelmet okoz a bankoknak, mint a pervesztes adósoknak okozott volna, ha kimaradnak az elszámolásból - szól az érvelés. A jogerő  áttörése  ebben az  esetben az Ab szerint alkotmányos, az ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a múltban pereskedő  adós ne kerüljön  hátrányosabb helyzetbe, mint az a fogyasztó, aki  nem indított pert a bankkal szemben. Az Ab szerint a jogbiztonság nem sérült, sőt az "rendítette volna meg, ha a tisztességtelenség - akár a jogerőre hivatkozással - következmények nélkül  maradt volna".

A gondot az jelenti, hogy az Ab ezáltal alkotmányosnak mondta ki azt, hogy a törvényhozó hatalom lényegében a független bíróságok döntéseit is felülírhatja, vagyis kvázi ellenőrzése alá vonta. Arra, hogy törvény felülírjon korábbi ítéleteket, legfeljebb akkor kerülhet sor, ha a múltban valakit jogerősen elítéltek volna egy olyan cselekmény elkövetéséért, amely ma már nem számít bűncselekménynek. Ezt a határt lépte át a törvény és ezt szentesítette a lépést alkotmányosnak kimondva az Ab.

Az adott esetben nem ilyen döntések születtek. Ugyanúgy megsemmisítette a törvény azon ítéletek következményeit, ahol nem generálisan - miként az elszámolási törvény fogalmaz -, hanem valóban egyedi ügyeket vizsgálva hozott a bíróság elutasító döntést azzal kapcsolatban, hogy a  szerződéskötés konkrét körülményei kizárták a tisztességtelenség megállapítását. Ennél is érdekesebb, hogy a törvény azokat a jogerős ítéleteket is felülírja, ahol a peres felek a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek és elszámoltak egymással.