A befektetők és a brókerek évek óta arról panaszkodnak, hogy egyre nagyobb, már indokolatlanul magas díjat számolnak fel a nagy amerikai tőzsdék a megkötött ügyletek adatainak azonnali eléréséért. Így most néhány nagy cég, köztük a Morgan Stanley és a Fidelity Investments tervbe vették, hogy létrehoznak egy költségek szempontjából „fapados” tőzsdét, amely felveheti a versenyt a Wall Street-tel, vagyis a New Yorki Értéktőzsdével és a Nasdaq-kal.
Az új tőzsde
A cégek által kiadott közlemény szerint az új tőzsde növelné a versenyt, javítaná a működés átláthatóságát, csökkentené a fix költségeket és egyszerűsítené az amerikai részvénykereskedést. Jelenleg az adatok elérésének költsége a legnagyobb díj, ráadásul az intézményi ügyfeleknek egy külön igen magas összeget számítanak fel. Ha valaki magánszemélyként fizet elő a valós idejű árakra, annak is mélyen a zsebébe kell nyúlnia.
Az új börze neve Members Exchange lenne, rövidítve MEMX, az alapító és egyben irányító tagok: Bank of America Meryll Lynch, Charles Schwab, E*TRADE, TD Ameritrade, UBS, Virtu Financial, Morgan Stanley, Fidelity és a Citadel. Kérdés, hogy ezúttal komoly kihívója lesz-e a két gigantikus jelenlegi részvénytőzsdének. A korábbi hasonló próbálkozások ugyanis nem hoztak átütő sikert, igaz, az elmített díjak nem is voltak akkor még olyan vészesek, mint most.
Felgyorsult a világ és az adat
A probléma érthető módon viszonylag újkeletű, legalábbis a tőzsdetörténelemhez viszonyítva: amíg a kereskedés tőzsdetermekben, brókerek között, kiabálással és mutogatással zajlott, az adatokat pedig eleve csak késleltetve tudták bárhová is eljuttatni számítógépes hálózatok hiányában, a probléma fel sem merült. Amikor az adatközlés felgyorsulhatott, sőt már a kereskedés is elektronikus lett, de nem volt még internet, akkor néhány nagy adatközlő cég monopóliuma lett az üzletág, náluk lehetett előfizetni az adatokra, és ők kitelepítettek egy állomást erre a célra.
Végül jött az internet, és egyszeriben nem csak az ügyletkötés gyorsult fel szinte korlátlanul, hanem ennek adatai is bárkihez eljuthattak, végül pedig mindenki be is kapcsolódhatott az internetes kereskedésbe. Eleinte mindennek nem volt költsége, de a tőzsdék hamar felismerték, hogy ezért bizony pénzt lehet kérni, ha nem fizetnek a kereskedők, vagy csak kíváncsiskodók, nézzék azt, ami negyed órával korábban történt.
Nálunk is így működik
Először nem volták durvák a díjak: havi 8 dollárért elő lehetett fizetni az összes amerikai tőzsdei árfolyamra, a tőzsdék azonban a monopolhelyzetet érzékelve mohók lettek, és egyre drágábban kezdték adni az adatot, ami most már sokak megítélése szerint elfogadhatatlan szintre jutott (ugyanaz az előfizetés már 50 dollárnál tart). Sok brókercég úgy kerüli meg a problémát, hogy ügyfeleitől ne kelljen ezért külön pénzt beszedni, hogy az azonnali részvényügyletek helyett a részvényekre létrehozott CFD-k kereskedési árfolyamát közli, ami egy átlagos befektető esetében nem jelent érzékelhető eltérést.
Meg kell említenünk, hogy a Budapesti Értéktőzsde is hamar bevezette ezt a díjat, bár a legfapadosabb változatért, amikor csak a kötések árfolyamát és a legjobb vételi, illetve eladási ajánlatot látjuk, nem kell sokat fizetni, az egyik brókercég kondíciós listája szerint 1200 forintot (maga a BÉT csak a viszonteldóknak biztosítja az adatot). Ha az egész ajánlati könyvet majdnem teljes mélységében látni karjuk, már mélyebben a zsebünkben kell nyúlni: 20 ársávnál 4500 forint a havidíj.
Egyenlő hozzáférés?
A piaci adatok áruként való kezeléséről kezdettől fogva viták folynak, hisz ha nem egyenlően hozzáférhetők az adatok minden szereplő számára, torzul az információkhoz való egyenlő hozzáférés, és így a kereskedésben az egyenlő esélyek elve. A tőzsdék minden egyes megkötött ügylet után jutalékot kapnak, ez bőven elég lenne a működéshez, főleg Amerikában, ahol több tízmilliárd dolláros napi forgalmak vannak. Még egy lehetőség lenne: ha a felügyelet szabályozná az adatokért kérhető díjakat (ha már a piac nem teszi), de erre eddig nem mutatkozott hajlandóság. A most alakuló tőzsde, ha elég nagy forgalmat tud magához vonzani, piaci alapon megoldhatja a problémát.
Bajban lesz a légiközlekedés, ha nem gyorsul fel az átállás.
