Óriási szerencséje van a világ eleve leggazdagabb nagy országának, az Amerikai Egyesült Államoknak: még a legnagyobb olajhatalommá is válik. Erre tulajdonképpen már most sor került, mivel a napi kitermelés meghaladta Oroszországét (ami ugyancsak csúcson van napi 11 millió hordóval), sőt, az előzetes adatok szerint novemberben már volt olyan hét, amikor napi 11,7 millió hordót hoztak felszínre.
Ami a csövön kifér, de nincs elég cső
Az elmúlt évtizedben 114 ezer olajkutat fúrtak Texas nyugati részén, és eleinte drága mulatság volt a palaolaj kitermelése, ma már a legtöbb kút 30 dolláros árig nyereségesen tud kitermelni. Na de ha így van, vajon miért nem borítják rá a piacra most is? A válasz az, hogy amit tudnak, most is a piacra visznek, hisz így előzte meg az amerikai kitermelés minden más országét, de egy részét még nem termelik ki, mert nem tudják elszállítani.
A piac arra számított, hogy ezt a problémát 2019-ig, de inkább 2020-ig nem is tudják megoldani, de miután az ár idén nagyot emelkedett, megérte vonaton és olajszállító kamionokon a texasi kikötőkig szállítani, így a kitermelés és a kínálat jobban tudott növekedni, mint várták. Ennek hatása az lett, hogy a WTI, vagyis West Texas Intermediate és a Brent típusú olaj árkülönbsége egyre nagyobb lett, végül az elmúlt közel két hónapban az olajárak össze is omlottak, persze ennek csak részben oka az amerikai túlkínálat.
Átrendezi a piacot
A jelenlegi gigantikus kitermelés mellett az Egyesült Államok még mindig olajimportőr, most még nagyjából napi 2 millió hordóval vesz külföldről több olajat vagy finomított terméket, mint amennyit elad. A mostani előrejelzések alapján azonban jövőre ez elenyésző mennyiségűre csökken, 1949 óta először, 2020-ban pedig akár már nettó exportőrré is válhat az ország, amely 2005-ben még napi több mint 12 millió hordót importált.
Ez teljesen átrendezi az olajpiacot: eddig elég volt, ha az OPEC és Oroszország napi egy-másfél millió hordóval visszafogta a termelést, és máris megszűnt a túlkínálat, stabilizálódott az ár, ha épp eső trendben volt a piac. Ekkora amerikai kínálatnövekedéssel viszont ez már nem lesz megoldható, hisz Amerika egyszerűen kipótolja azt a bizonyos egy-másfél millió hordót, sőt, jóval többet is. Ha pedig továbbra is jóval olcsóbb lesz az amerikai olaj, mint a közel-keleti vagy az orosz, lesz rá vevő is: hordónként 10 dolláros árelőnynél már érdemes átállítani a finomítókat.
Kapacitásbővülés és cseppfolyós gáz
Ahhoz azonban, hogy a gigantikus mennyiséget piacra is juttassák, nagy csővezeték kapacitásokra van szükség. Ezek azonban gőzerővel épülnek: a Bloomberg adati szerint jövőre napi 2-2,5 millió hordó szállítókapacitás áll üzembe, 2020-ban nagyjából újabb 2 millió. Ráadásul cseppfolyósított földgázból is óriási az amerikai kitermelés, ami a petrolkémiai iparban felhasználható, így ott kiváltja az olajat. Ezért valamilyen mértékben a kétféle termék együttes adatát is érdemes figyelembe venni: összesen 17,4 tonna a várható jövő évi amerikai kitermelés.
Ki mennyire fogja vissza magát?
Mindezek alapján az látszik, hogy lesz bőven olaj a piacon, persze ebből még nem következik automatikusan az árak tartós mélyrepülése, hisz akár még Amerika is visszafoghatná magát adott szinten, hogy az eladott mennyiség és az ár szorzata alapján maximálják a profitot, ahogy ezt az OPEC is meg szokta tenni.
Trump elnök azonban úgy tűnik, jobban preferálja az olcsó benzint, mint az olajtermelők profitmaximalizálását. Még egy lehetőség van: az OPEC önként átenged valamennyi piaci részesedést Amerikának, hogy ne omoljon össze az ár. Mindenesetre izgalmas lesz az olajpiac következő két éve, különösen 2020 nyarán-őszén, Trump újraválasztási hajrájában.
Alacsonyabb gazdasági növekedést, ugyanakkor alacsonyabb inflációt is prognosztizálnak a friss Inflációs jelentésben. 
