Átverés és korrupció: ki tehet a válságról?

Ed Yardeni az alapblognak adott interjújában úgy véli, hogy a korrupcióban és leginkább adócsalásokban testet öltő globális átverések korszakának koránt sincs vége, különösen nem Európában. A nevével fémjelzett gazdaságkutató műhely, a Yardeni Research elnöke és vezető befektetési stratégája ugyanakkor alapvetően mégiscsak derűlátó mind az amerikai, mind a globális gazdaság kilátásait illetően. Szerinte a világgazdaság növekedési ereje - az, hogy stabilan emelkedik a világban a fogyasztók száma - minden válságnál erősebb, és képes minden krízist legyőzni. A világgazdaság húzóerejének számító Egyesült Államok - Ed Yardeni szerint - a komoly negatív várakozások ellenére sem fog recesszióba esni, noha ott az idei év végére lejárnak és megszűnhetnek mindazok a kormányzati és jegybanki élénkítő programok, amelyeknek alapvetően köszönhetőek voltak az elmúlt másfél év részvénypiaci áremelkedései és amelyek hozzájárultak mind az amerikai, mind a világgazdaság teljesítményének növekedéséhez.

Az alapblognak arra kérdésére, hogy van-e esélye annak, hogy az amerikai gazdaság végül magával rántja a szakadékba a világgazdaságot Ed Yardeni azt mondta, nem látható pontosan, hogy alakul a következő hónapokban az amerikai politikai játszma és főként az nem, hogy milyen tényezők befolyásolják az év végéig a világpiacokat. A zuhanás-elmélet hívei szerinte abból indulnak ki, hogy az év végéig kifut minden olyan – legalábbis amerikai – gazdaságélénkítő stimulus, amely nagyban hozzájárult az utóbbi két év piaci boomjához. Lejárnak a 2009-ből származó adókedvezmények, megszűnik az akkor és később keltezett megannyi adócsökkentés, leállnak kormányzati programok, amelyek a cégeket az alkalmazotti létszám stabilizálására vagy növelésére késztették és lejárnak a munkanélkülieknek juttatott külön támogatások.

A közgazdász az interjúban emlékeztet, hogy a tavaly született törvényhozási kompromisszumok ez év végére egyidejűleg irányoznak elő a gazdasági légkört bénítani is képes fiskális kiadáscsökkentéseket és adóemeléseket. Bernanke FED elnök személyesen közölte - így szerinte tényként is kezelhetjük - hogy a költségvetési enyhítések, segítségek leállásával jövőre hatszáz milliárd dollárt szívnak el az amerikai gazdaságból. Yardeni szerint, ha minden ennek a menetrendnek megfelelően zajlik, akkor a gazdaság teljesítménye 2013-ban 3 százalékkal csökkenhet.

Az alapblog az interjúban szembesítette Ed Yardenit azzal, hogy a piaci szereplők túlnyomó része a következő hónapokra, de legalább ebben az évben jelentős piaci esést vár, ehhez képest a szavai meglepően optimisták. A közgazdász szerint viszont a befektetők nem eszik olyan forrón a kását. Yardeni úgy véli, hogy csak ősszel figyelnek igazán oda a belpolitikai történésekre. Akkor körvonalazódik igazából, hogy az elnökválasztások és a részleges kongresszusi választások nyomán mi várható a fiskális, a költségvetési politikában. A választások előtti helyzetre szerinte mindig a „béna kacsa”-effektus jellemző. Ez Yardeni szerint azt fogja eredményezni, hogy a törvényhozók kitolják és a következő ciklus törvényhozására örökítik át a problémát. Más szóval: vélhetőleg kitolják az adókedvezmények és támogatások, a fiskális stimulusok hatályát a következő ciklus elejére. A közgazdász szerint az év végére tartósan nyolc százalék alá nyomható a munkanélküliség az Egyesült Államokban.

Ed Yardeni szerint egyelőre nincs nagy jelentősége annak a kérdésnek, hogy ki lesz az amerikai elnök ősszel. Úgy véli, hogy akár Romney, akár Obama, mindketten értik, hogy radikálisan csökkenteni kell az eladósodottság mértékét. A szakértő emlékeztet arra a sokszor hangoztatott nézetre, hogy az erős republikánus többség a szenátusban és a képviselőházban radikális kiadáscsökkentést és alacsony adókat, az erős demokrata többség pedig magasabb adókat és magasabb kiadásokat jelent. A piacok általában szeretik, ha demokrata az elnök, ha vele szemben ellensúlyként ott egy erősen republikánus Kongresszus, ha tehát a konzervatívok, jobboldaliak kontrollálják a Kongresszus két házát. Yardeni szerint nagyon valószínű, hogy megint ez a szituáció következik be novembertől. Ez pedig a költségvetési hiány folyamatos, de nem radikális csökkenését eredményezhetné. A szakértő úgy véli, hogy a nemzetgazdaság rendkívüli élénkítések nélkül, az eddigiek teljes kivezetésével, leépítésével egyetemben is magára talál.

Az iráni helyzet súlyosbodását és az eurózóna válságát firtató kérdésre Ed Yardeni elmondta, hogy tapasztalati alapon szkeptikussá vált a szkeptikusokkal szemben. Emlékeztetett, hogy több évtizede látszólag tudományos megalapozottsággal és menetrendszerűen törnek fel a horrorisztikus szcenáriók mind a világpolitikát, mind a piaci fejleményeket illetően. Ám szerinte a válságszituációk mindegyike valahogyan megoldódott, semmi esetre sem valósultak meg a jósolt vagy várt apokaliptikus víziók. A rejtély kulcsa Yarden szerint „a világgazdaság roppant önálló ereje”. Szerinte a megtorpanások, visszalépések dacára a nemzetgazdaságok liberalizálódnak, a nemzetek közötti és a nemzeteken belüli kereskedelem szintén viszonylagosan, de tendenciaszerűen egyre szabadabbá válik, a fogyasztók száma pedig rohamosan növekszik világszerte. Mindez ellenáll a nyomasztó, apokaliptikus kifejletet magukban rejtő forgatókönyvek bekövetkeztének.

A 2008-ban kirobban gazdasági válságról Ed Yardeni úgy véli, hogy az egy irdatlanul hatalmassá terebélyesedett piramisjáték összeomlását jelentette. Az átverések és korrupciók szövevényes hálózata szétszakadt. Szerinte arról szóltak a dolgok egészen az összeomlásig, hogy a bóvlit, aztán a bóvlinál is bóvlibb kötvényt miként adjuk el, vegyük meg, aztán adjuk el újra – a végén már egyenesen tripla A-s minősítéssel felcímkézve. Yardeni szerint ebben a piramisjátékban mindenki részt vett: kormány, állam éppúgy, mint a Wall Street, a bank és az a polgár is, aki elhitte, hogy ha semmije sincs, akkor is felvehet egy csomó pénzt a semmire. Az interjúban úgy fogalmazott: „Mindenki hunyó, senki sem volt ott és akkor szent.” Yardeni szerint az átverés és a korrupció azóta sem szűnt meg, ahogy soha korábban, úgy a jövőben sem tud megszűnni. Mindig, újra és újra más és más formákba öltözve, de folytatódik. Amerikában és Európában egyaránt, de mintha Európa kevésbé lenne átlátható e tekintetben.

Yardeni úgy véli, hogy az Egyesült Államokban a polgárok és vállalatok túlnyomó többsége befizeti az adót és nem spekulál azon, hogyan verje át az államot. Európában viszont - országonként változó mértékben – az emberek, a cégek, a politikusok sportot űznek az adócsalásból. Szerinte ez vezetett Európa jelenlegi válságához. A hitelbiztosítási kötvényekből származtatott amerikai krízisnek egy másik, lehet, hogy súlyosabb változata az, ami mostanra Európában kialakult. Az ok egy és ugyanaz itt is, ott is: az átverések szövevényes hálózatának kialakulása.

Ed Yardeni az alapblognak azt mondta, hogy régimódi befektetőként gondolkodik. Egyrészt hisz a fogyasztás globális bővülésében, a technológiai fejlődés töretlenségében – ennek megfelelően tartja érdemesnek kipécézni a vállalatokat, melyeknek részvényeit vásárolja. Másrészt hisz a konkrétumokban, annak hisz amit lát, amit kézzel meg tud fogni, ennek megfelelően azokban a cégekben, amelyek osztalékot fizetnek. Harmadrészt szerinte azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi időkben sorra azon államok és cégek kötvényeinek és részvényeinek a vásárlása fizetődött ki messze a legjobban, ahol a szkeptikusok előzetesen a legnagyobb bajokat jósolták. A legnagyobb hasznot egy év alatt az egyiptomi és a görög tőzsde hozta a befektetőknek. Yardeni úgy véli, hogy jól kereshetett az a befektető, aki pénzt fektetett be általában Dél-Európában vagy éppenséggel a borúlátók szerint nagy bajok szélén táncoló Magyarországon.