(Fotó: 123rf.com)

A devizakiegyenlítési kockázat

A rendszer története bő  40 évre nyúlik vissza, amikor egy német bank, a devizapiacon aktív Bankhaus Herstatt tönkrement. A német bankfelügyelet visszavonta az engedélyét, miközben sok bank már a devizaügyletekből kifolyóan utalt neki márkában, de a bank már nem teljesítette a dollárkifizetéseket. Ez a devizakiegyenlítési kockázat: egy bank egy másikkal devizát vált, az egyik utal, a másik késve, esetleg semmikor.

Ilyen később is történt bankcsődök esetén, például a Barings elhíresült csődje, vagy 2008-ban a Lehman Brothers összeomlása idején. Utóbbinál már sokan a CLS rendszeren keresztül utaltak, így megúszták a veszteséget. Nálunk különösen nagy volt 2008 őszén a kockázat és a bizalomvesztés: sokan nem fizettek, sokan féltek, devizahiány lépett fel, a piac befagyott, és az IMF-től kellett azonnali segélyt kérni. Akkor látszott, milyen fontos lenne egy stabil, a kockázatokat kiküszöbölő devizaforgalmi rendszer.

A CLS működése

A CLS a Continuous Linked Settlement, azaz folyamatosan összekapcsolt elszámolás, más kifejezéssel kiegyenlítés kifejezés rövidítése. A lényege, hogy az azonnali devizaügyleteknél úgy zajlik a teljesítés, hogy csak akkor továbbítja a rendszer a fizetést a résztvevő bankoknak, ha mindketten kifizették már a rendszer felé saját devizalábukat. Ha az egyik fél nem fizet, a másik visszakapja a pénzét. Így ebben a rendszerben a devizaügyletek nemfizetési kockázata megszűnik.

A rendszert a CLS Bank működteti, melyet az érintett devizák jegybankjai, illetve nagyobb kereskedelmi bankok hoztak létre 2002-ben. Kezdetben 7 devizát vontak be az ügyletekbe, amely 2008-ig 17-re bővült. Most a forint is csatlakozott a rendszerhez.

A CLS nemzetközi, kooperatív felügyelet áll, melyben a CLS-devizák jegybankjai vesznek részt, a legnagyobb szerep ezen belül a FED-re hárul. A CLS-nek 77 részvényese van, naponta 1 millió tranzakciót teljesít 4800 milliárd dollár értékben.

A résztvevő devizák a forinton kívül a dollár, az euró, a svájci frank, a font, a jen, a dán, svéd, és norvég korona, a kanadai, ausztrál és új-zélandi dollár, az izraeli sékel, a dél-afrikai rand, a koreai von, valamint Szingapúr, Hongkong és Mexikó valutája.

A hazai helyzet

Mostantól a hazai bankok számára is nyitva áll a lehetőség, hogy a CLS rendszeren keresztül bonyolítsák ügyleteiket. Ez nem automatikus, ehhez az adott bankoknak bizonyos feltételeket teljesítenie kell. A szolgáltatást közvetett és közvetlen módon lehet igénybe venni. A közvetlen csatlakozáshoz az kell, hogy az adott bank részesedést vásároljon a CLS-ben, és megfeleljen a rendszer által támasztott kritériumoknak.

A közvetett csatlakozás egy közvetlen tagon keresztül történhet, a résztvevők többsége értelemszerűen így csatlakozik a rendszerhez, a Magyarországon működő bankok is ez iránt érdeklődnek, de a jövőben akár magyar bank is közvetlen tag lehet, ha megéri neki. A közvetett modellben a bankoknak a közvetlen tag feltételeihez kell alkalmazkodniuk. A külföldi tulajdonú hazai bankok anyabankjai többnyire közvetlen CLS tagok, így náluk leegyszerűsödik a helyzet. A külföldi anyabankkal nem rendelkező bankok számára pedig most már elérhetők olyan CLS tagok, akik képesek szolgáltatást nyújtani a magyar bankok részére.

Így a lehetőség minden magyar bank számára nyitott, az MNB reményei szerint használata gyorsan fog terjedni és pár év alatt piaci szabvánnyá fog válni, ezáltal egy lehetséges jövőbeni válsághelyzetben már nem lesz gond a magyar bankok devizapiaci üzletkötéseivel.