Egy őrült ötletből 9 év alatt a fizetési forradalom hajtóerejévé vált a Bitcoin, illetve a hozzá hasonló kriptovaluták. Az őrület nem újkeletű, már 2009 januárjában is sokat beszéltek erről, amikor az első Bitcoin megjelent, és amikor az első e-mailt kapta ebben a témában, kezdte előadását Jeffrey Tucker önjelölt „anarchokapitalista”, a Liberty.me alapítója a Corvinus Egyetemen rendezett BrainBar konferencián. Ő tanult közgazdászként a kezdetekben – mint elmondása szerint minden értelmes ember – egy óriási, veszélyes átverésnek vélte a kriptovalutákat, hiszen ellentmondott mindannak, amit addig a pénzről gondoltunk.
A Bitcoin a megjelenésekor még nem ért semmit, majd 2009 októberében valaki kikiáltotta az interneten, hogy ez mostantól a penny 1/60-ad részét éri. Innentől kezdve az emberek elfogadták, hogy a valuta ér valamit. 2010 februárjára már egy egész pennyt ért a valuta, és a fő bányászat Kínában folyt – Tuckert rendszeresen keresték meg lelkes rajongók, ám ő még mindig szkeptikus maradt. Neki három évre volt szüksége, hogy levetkőzze a szkepticizmusát, miután 3 bitcoint kapott egy barátjától – ez akkor 35 dollárt ért, ebből vásárolta a csokornyakkendőt, amit az előadáson is viselt. Ekkortól hitte el, hogy a technológia működhet.
A demokrácia következő lépcsője?
A pénz, mint koncepció ugyanis évezredek óta jelen van az emberiség történetében, kezdve attól a pillanattól, hogy fényes kavicsokat csereberéltünk élelemre vagy szolgáltatásokra a történelem hajnalán. A technológia azonban rohamosan fejlődött az emberekkel együtt, ez a leglátványosabban a kommunikációs technológiákon mérhető le: az agyagtábláktól alig párezer év alatt eljutottunk az internetig. A pénz és a fizetés ugyanakkor fundamentálisan nem változott semmit – ez a koncepció megfagyott az időben, fűzte hozzá Jeffrey Tucker. Egészen a Bitcoin megjelenéséig.
Bizonyos szempontból a kriptovaluták sem különböznek sokban a már forgalomban lévő mintegy 2000 (!) valutától a világon: egy fizetési rendszer áll mögöttük, a valutáknak értéket tulajdonítunk, és szolgáltatásokra és árukra cseréljük őket. A Bitcoin – és valamennyi kriptovaluta sajátja –, hogy nem áll mögötte egy egységes kormányzati rendszer, ha úgy tetszik, nemzetközi vizeken használatos. Ezáltal sokkal demokratikusabb, mint bármely fizetőeszköz, ráadásul nem kell vesződni sehol az átváltással, már ahol hétköznapi forgalomban használhatjuk a Bitcoint.
De akkor miért félünk tőle?
Tucker szerint elsősorban azért áll ellen a világ a kriptovaluta-forradalomnak, amiért ő is sokáig a szkeptikusok táborát erősítette: mert alapjaiban változtat meg mindent, amit a gazdaságról és a kereskedelemről gondoltunk. A jelenlegi gazdaságpolitikát egy több száz éve befagyott, elavult csere-rendszerre építettük, így amennyiben a kriptovaluták elterjednek, úgy egy teljes gazdasági- és kereskedelmi reformra lesz szükségünk.
Ugyanakkor a demokratikus erejét nem vitathatjuk a kriptovalutáknak, ez ugyanis gyakorlatilag bárki számára könnyen hozzáférhető, megbízható fizetési megoldást jelentene, fűzte hozzá Tucker. A világ lakosságának kétharmada kívül esik a bankok hatáskörén – vagy nincs hozzáférésük, vagy nem bíznak bennük, vagy épp a bankok maguk rekesztik ki őket, mivel nem keresnek eleget. A blokklánc-technológiák használata azonban cenzúrától és központi ellenőrzéstől mentes – sokak számára ez lehet a belépés a pénzügyi világba.
Nem veszélyes ez?
Dehogynem! – jelentette ki nemes egyszerűséggel Jeffrey Tucker. A Bitcoin árfolyama is folyamatosan változik, ahogy azt mi is láthattuk a 20 ezer dollár feletti felértékelődést és a hatlamas zuhanást. Ugyanakkor ő úgy látja, hogy amíg a technológia elterjed, az árfolyam is stabilizálódik majd. Ne feledjük: a Bitcoin mindössze 9 éve létezik, ennyi idő több száz év befagyott változatlansága után gyakorlatilag semmire sem elég. Ő arra bíztat mindenkit, hogy vegyen részt a bányászatban, és mártózzon meg a kriptovalutákban a veszélyek dacára, mivel a Bitcoin az „új világ kapuja”.
Megéri bányászni?
Egy nézői kérdésre a szakember elmondta: bár tény és való, hogy a Bitcoin bányászata rengeteg energiát és nyersanyagot emészt fel (emlékezzünk csak a videókártyák és processzorok piacának felrobbanására, amikor a Bitcoin árfolyama az egekbe szökött), és ezek ugyan nem mindig hozzák vissza a bányászat költségeit, ugyanez igaz az aranybányászatra is. Tucker szerint ez az idő- és energiabefektetés plusz értéket ad a valutának, amit nem szabad elvitatni. Ha könnyű lenne hozzájutni – mint ahogy az eleinte így is volt – akkor megszűnne értékesnek lenni.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
