Enefi

A cég először üstökös-szerű pályát futott be, méltóan korábbi nevéhez (E-Star). Itt mindjárt fel is merül a név kérdése: ha egy cég túl hangzatos, elsősorban angolul túl szépen csengő nevet választ, az már eleve óvatosságra intő jel. Gondoljunk bele, mi motiválja a név-választást? Ha egy konszolidált, kiegyensúlyozottan működő cég felépítését tervezik, akkor a név is illik ehhez, esetleg utal valamelyest a cég főtevékenységére, pl. Fotex (kezdetben fotószolgáltatás), Mol (Magyar Olajipar), Richter (a cég alapítója és sikerre vivője után elnevezve). Az E-Star viszont kifejezetten marketing-jelleggel kitalált, szó szerint csillogó név. (Van a közelben egy hasonló példa: egy cseh szénbánya vállalatot New Worldnek, vagyis Új Világ nevezték. A cégnél csúfos bukás lett mind a kötvényesek, mind a részvényesek sorsa.)

Emlékszel még? Csőd miatt a tőzsdéről kivezetett részvények (Fotó: Eidenpenz József)

Persze nem a név a lényeg, hanem a cég tevékenységi köre és annak sikeressége. Az E-Star a divatos megújuló energia címszóval adta el tevékenységét, miközben az jórészt csak közönséges hőszolgáltatás volt. Márpedig hőszolgáltatásból (vagy akár víz-, áram stb. szolgáltatásból) legfeljebb egy szerény, stabil eredményt lehet elérni, növekedési sztori biztos nem építhető rá. Ezeket a cégeket angolul utilities-nek nevezik, és a piac nagyjából kötvényként árazza őket az osztalékhozam alapján.

Ilyen papírt tehát nem veszünk növekedési reményekkel. Az E-Starra pedig az alapkezelők is ráharaptak, elhitték a „csillagos eget”, és fel is hajtották oda az árfolyamot. Utána pedig jött az elkerülhetetlen bukás. Az első komoly intő jel az volt, amikor kiderült: a komoly külföldi terjeszkedés azt jelenti, hogy a cég egy székelyföldi magyar városban távfűtést szolgáltat egy panel lakótelepen, mégpedig olyan áron, amit a helyi lakosság képtelen megfizetni. Erre a hírre minden valamirevaló befektető azonnal eladja a papírokat (ha bátor, meg is shortolja), mivel látszik: a hangzatos terjeszkedés valójában fenntarthatatlan, így bukásra ítélt tevékenységet takar.

Forrás: BÉT

Ezt követően aztán sorra estek ki a csontvázak a szekrényből, a mániában 10 ezren is járó részvények 100 forintig estek, és a kötvényesek is csak pénzük kis hányadát láthatták viszont.

BTel

A BTel esetében az elnevezéssel nem volt gond, magát a tevékenységet jelezte: Business Telekom, vagyis vállalati telekommunikációs szolgáltatások nyújtása. A probléma ott volt, hogy a cég finanszírozása kezdettől megoldatlan és átláthatatlan volt. Túl sok kötvényt bocsátott ki, és ezek visszafizetése olyan extrém profitnövekedésre volt tervezve, ami távol volt a realitásoktól, vagyis a cég felelőtlenül adósodott el. Ráadásul mint kiderült, annyira kellett nekik a pénz, hogy határidős részvény-visszavásárlási szerződéseket is kötöttek egyes befektetőkkel annak érdekében, hogy azok hajlandók legyenek a kibocsátáskor részvényeket vásárolni. Így olyan kötelezettség-hegyet építettek fel, aminek visszafizetése eleve lehetetlen volt.

Forrás: BÉT

CIG Pannónia

A többek között a volt pénzügyminiszter által gründolt biztosító társaság sokkal stabilabb alapokon nyugodott, itt a veszélyt az ügyfélszerzés módja jelentette. Ez ugyanis a Brokernetre épült. Működési elve a következő volt: az ügynökök ügyfeleket hajtottak fel, unit-linked életbiztosításokat adtak el nekik (bár sokuk nem is tudta, mik ezek a befektetési termékek, így az ügyfeleknek sem tudták elmagyarázni, akik ezért gyakran nem voltak tisztában a kockázatokkal). Ami a legnagyobb baj: rögtön levontak az ügyfelek pénzéből egy magas, 10 százalék fölötti induló jutalékot.

A 10 százalék feletti kezdeti sarc persze lehetetlenné tette, hogy az ügyfelek bármiféle hozamhoz jussanak, veszteségek viszont akadtak bőven. Az ügyfelek jó része ezek után menekült, ha valami értékelhető hányadot viszontlátott a pénzéből. A biztosítónak ez igencsak megtépázta mind a hírnevét, mind az állományát. A Brokernet után a biztosítónak új utat kellett keresnie. Épp a napokban jelentették be: a cég azonnali hatállyal felmondta a Quantis Consulting Zrt.–vel (korábban: Brokernet Zrt.) fennálló szerződését. Az indoklásba néhány dehonesztáló megjegyzést is írt a CIG, amit aztán a Quantis nem is hagyott szó nélkül (erről itt írtunk bővebben).

Eközben mit tett a CIG? Pénze egy részét egy teljesen bizonytalan bankra bízta, miközben tudta, hogy a betét-, ill. befektetési biztosítás erre nem terjed ki, vagyis teljesen értelmetlen kockázatot vállalt.

Forrás: BÉT

A körültekintő befektetők ezt persze nem várták meg. Ha vettek is a papírból a magasban, a bölcsen meghúzott stop már rég limitálta veszteségüket. Hosszú út volt, míg a 700 forinton debütáló papír 200 alá süllyedt, volt idő kimenekülni.