|
| Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke eligazítást tart az autóipari óriások vezetőinek a Fehér Házban 2017. január 24-én. Fotó: EPA / Shawn Thew |
A piacoknak mindig igazuk van - vagy mégsem?
Csak ülök, nézem a különböző piacokat, chartokat és azon tűnődőm, mikor eszmélnek a piacok, mikor ébrednek fel Csipkerózsika-álmukból. Tudom, hogy a piacoknak mindig igazuk van, ez nem is kérdés. Illetve de – kicsit mégiscsak kérdés.
2007-ben megvoltak az amerikai jelzálogpiac romlásának erős jelei. Ahogy több filmes feldolgozásban is láthattuk, hiába érzékelte ezt jól valaki, hiába volt jó pozíciója, ha az időzítésbe majdnem belehalt - ha a piac figyelme, a fókusz változása előtt majdnem kistoppolták, kirúgták. Tehát a piacoknak mindig igazuk van, mégis szeretnénk okosabbak lenni nála, kitalálni, hogy holnap merre fognak menni, másokat megelőzve akarunk okosabbak, nyereségesebbek lenni. Az egész egy nagy versenyfutás.
Mire kéne most eszmélni? Miért nézem értetlenkedve a világbékét sugárzó piacokat?
Trump megválasztásával olyan fordulat jöhet a világban sok területen, ami szélsőséges kockázatokat is hozhat egyes piacokon, mégis Mexikó az egyetlen piac, ahol ez valamennyire látszik is talán. Felvetődik a kérdés: ha a mexikói tőkepiacokon folyik a vér, akkor miért nem terjed tova ez a hullám más feltörekvő piacokra is?
Nem kell komolyan venni, úgyse lesz itt semmi...
Ha az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke beiktatása óta is sulykolja, hogy védővámokat fog bevezetni, konkrét cégcsoportokat, globális óriásokat fenyeget meg termékeik extra adóztatásával, akkor vajon a protekcionizmus valósága mikor esik le a piacokon, a piacoknak?
Sok profi, a piacot értő befektetővel beszélgettem erről. Egyöntetű a vélemény, hogy ezt nem kell komolyan venni, fel fog puhulni. Egymásba érnek az érvek, a logikus érvek, hogy miért nem lenne ez jó az USA-nak, ergo ne foglalkozzunk vele. Megjegyzem, ugyanezek az emberek érveltek a Brexit-népszavazás estéjén, hogy miért utasítják majd el a kilépést a britek, később pedig amellett, hogy miért nem lesz Trump az Egyesült Államok elnöke. A Brexit mégis beütött és Trump is elnök lett - nem játékból, hanem komolyan.
Mi lesz, ha mégis megcsinálja?
Én azon a véleményen vagyok tehát, hogy amit mond, azt komolyan is kell venni. Minden szavát. Az amerikai elnök mégsem beszélhet a levegőbe. Ha viszont egy kicsit eljátszunk a gondolattal, hogy amit mond, azt tényleg meg is csinálja, akkor a következő kérdésekkel biztosan foglalkoznunk kell:
1. Az USA bezárkózik, világhatalmi, politikai szerepéből visszavesz - nem lesz többé a világ csendőre. Mi következhet ebből?
- Többpólusú világ;
- megszaporodó helyi konfliktusok;
- más, nagyhatalmi törekvésekkel rendelkező birodalmak további terjeszkedése.
Ebben a világban kell elhelyezni Oroszországot is, azt a hatalmat, ami Európa és Kelet-Európa realitását nagyban meghatározza. Az ortodox világ és országok fölötti befolyásának erősödését fogjuk látni. Növekszik tehát a geopolitikai kockázata annak, hogy a Balkán, a Baltikum és a Kelet-Európa feletti orosz befolyás ismét jelentősen megnő. A Krím bekebelezésének utólagos, hallgatólagos jóváhagyása után megelégszik-e Oroszország Ukrajna egy kis darabjával? A terjeszkedés valóban „csak” a NATO agressziójára adható logikus válasz volt?
2. Kereskedelmi háború, protekcionizmus. A saját piacot adminisztratív eszközökkel védő gazdaságpolitika az USA híres hatékonysági példamutatását lecseréli rövid távú politikai előnyökre.
Mit hozhat az USA-nak a protekcionizmus?
- Inflációt;
- hatékonyság-, versenyképesség-romlást makro és mikro szinten;
- rövid távon javuló költségvetési egyenleget;
- rövid távon javuló növekedési kilátásokat.
Mit hoz a világnak az USA protekcionizmusa?
- Csökkenő export-lehetőségeket az USA felé;
- visszaeső gazdasági teljesítményt a feltörekvő piacokon
- világgazdasági lassulást, növekvő munkanélküliséget
- romló adósságpályákat
Más szavakkal: az eddigi infláció nélküli növekedést felválthatja az infláció melletti recesszió lehetősége. Deglobalizáció = infláció; logikus.
Senki sem vesz tudomást a kockázatokról
Listám nem teljes, de a fenti változások puszta lehetősége is alapvető árazási kérdéseket kellene, hogy felvessen az alábbi piacokon:
- dollár és a főbb devizák;
- arany, nemesfémek,
- árupiacok,
- nemzetközi kamatok, hozamok, infláció
- jegybanki monetáris politikai irányváltás és azok pénzpiaci hatása
- feltörekvő piaci kockázati felárak, részvény/kötvény, deviza-árazások
- geopolitikai kockázatok miatt egyes országok makro- és mikroszintű eszközeinek újraárazódása.
Nem az a kérdés tehát, hogy a fenti negatív forgatókönyvekből mi valósul meg, hanem az, hogy miért nem láttuk még a fenti kockázatok egyetlen, alacsony valószínűségű beárazódását sem a piacokon igazán.
Eközben már beiktatták az USA 45. elnökét és ő továbbra is mondja, amit tavaly nyár óta mond: jelentős változások lesznek az amerikai gazdaságpolitikában és külpolitikában is. A világ legnagyobb gazdasági és politikai hatalma paradigmaváltásra készül sok területen. Ehhez valóban a piaci eufória és világbéke-hangulat passzol a leginkább?
Chef jegyzete
Az elnök nem is volt ott. 
