Privátbankár.hu: Sorra dőlnek a rekordok a tőzsdéken, úgy tűnik, a részvénypiac kész aranybánya – azt gondolhatnánk, irigylésre méltó helyzetben van egy részvényporfólió-menedzser, bármihez nyúlunk, keresni fogunk rajta. Tényleg ilyen egyszerű a helyzet?
Pálfi György: Ezt azért nehéz lenne kijelenteni. Nagyjából 8 éve tart a részvénypiaci hossz, ez időszak alatt az MSCI World megduplázódott. Ezt csak részben támasztotta alá az azóta tartó eredményjavulás. Ez pedig azt jelenti, hogy az értékeltségek nem olyanok, hogy bármit csukott szemmel meg lehetne venni. És ez nem csak az emelkedést vezető Egyesült Államokra igaz, hanem más régiókra is: sehol nincs már kiugróan alacsony árazás. Ugyanakkor bíztató, hogy az elmúlt fél évben a növekedési kilátások nagyon sokat javultak mind makroszinten, mind pedig vállalati szinten.
A fejlett piaci konjunktúra-indikátorok egészséges növekedést jeleznek előre, mind az amerikai, mind pedig az európai BMI-k (beszerzőimenedzser-indexek, a vállalati kilátásokról szóló, a gazdasági teljesítményt előrejelző mutatók – a szerk.) magasan járnak, több éves csúcsokon. A fejlődő piacokon is az előző éveknél biztatóbb képet látunk: Kínában már senki sem vár hard landinget, India kifejezetten jól teljesít, Oroszország és Brazília két-három év visszaesés után már növekedésre volt képes. Ezek a folyamatok a részvénypiacon is éreztetik hatásukat: hiába magas az árazás, az eredmények növekedése miatt tovább tudnak emelkedni az árfolyamok.
PB: Akkor most a részvényeknek áll a világ?
PGY: Nem biztos, hogy létezik az eszközosztályok közti átjárás globálisan, de az tény: a kötvénypiac elkezdett rosszul teljesíteni amiatt, hogy elindult egy hozamemelkedés. Ez az elmúlt évek deflációs környezete után most egy egészséges inflációt hoz, összességében a részvénybefektetések felé billenti a mérleget a kötvényekkel szemben.
PB: Meddig maradhat még fenn ez a részvénybefektetéseket támogató környezet?
|
|
Pálfi György, |
PGY: A tényezők közül a hozamemelkedés és a magasabb infláció idén még biztosan megmarad – még akkor is, ha a nyersanyagok azért valamelyest belezavarnak a képbe. Hogy a növekedés meddig tart, azt persze nem tudjuk, így fontos odafigyelni a tényezők eredőjére. Ha úgy van hozamemelkedés és magasabb infláció, hogy közben újra belassul a gazdasági növekedés, az nagyon rossz elegyet alkot, ezért mi most erre fókuszálunk. Amíg megvan a növekedési momentum, addig jó az irány, ha viszont megfordulni látszik a növekedési trend, akkor nagyon óvatosnak kell lenni, főleg ilyen értékeltségi szintek mellett.
PB: Az már lerágott csont, hogy micsoda váratlan események tarkították 2016-ot – mennyire nem számított szinte senki a Brexitre, Trump győzelmére vagy az olasz népszavazás kimenetelére. Utólag visszanézve azonban az a legérdekesebb az egészben, hogy a sokkszerű meglepetés mennyire más reakciót váltott ki a piacokból, mint amire számítottunk – magyarán nem csak maga az eredmény volt meglepő, hanem az eredményre adott válasz is. Most át kell gondolni a megszokott előrejelzési módszereket?
PGY: Az események ilyen alakulására mi sem számítottunk... ha a Brexitet nézzük, a népszavazás előtt ráadásul még egy rali is volt a piacon, még furábbá téve az összképet. Ilyen szempontból az ember akkor cselekedett jól, ha épp az ellentétét csinálta annak, amit egyébként gondolt az egészről.
Számomra a múlt év egyik legnagyobb tanulsága az, hogy a bizonytalanság sokkal negatívabban hat a piacra, mint maga az eredmény, függetlenül attól, hogy mi lesz az. A másik pedig az, hogy a piac nem hajlandó egy negyedévnél messzebbre tekinteni. Szokták mondani, hogy amikor lufi van, amikor eufória alakul ki, akkor egyre rövidebb a befektetők által figyelt időtáv – most ezt alaposan megfigyelhettük. Az egészben számomra az a legpozitívabb, hogy az abszolút hozamú alapjaink nagy pozíciókkal voltak érintettek, és minden ilyen szituációból pozitívban jöttünk ki.
PB: Az ön által (is) kezelt Aegon-alapok közül melyikkel sikerült ezeket a folyamatokat a legjobb eredménnyel megfogni?
PGY: Egyrészt az Alfa is jól teljesített, habár hozama elmaradt az elmúlt évek eredményétől, az alap szórását sikerült nagyon alacsonyan tartani még az év eleji volatilis időszakban is, így összességében sikerült magas Sharpe-mutatóval zárni az évet. Másrészt a 2015-ben indult Maraton alap 2016-ban teljes mértékben tudta hozni azt, amit elvárunk tőle. Ez egy olyan alap, amit aktív vegyes alapnak neveztünk el: abszolút hozamú, de a részvénypiacra koncentrál, mindig tart részvényeket. A tavalyi év egyébként mindkét alap esetén két jól elkülöníthető időszakra oszlott. Az év nagy részvénypiaci eséssel és volatilitással indult, ekkor alacsony volt az alapokban a kockázati kitettség, így az alap szórása is alacsonyan maradt. Az év első felében ez a defenzív, óvatos stratégia jellemezte mindkét alapot. Az év második félévben – nagyjából a Brexit után – azonban optimistábbak lettünk, sokkal magasabbra vettük a részvények súlyát az alapokban. Ez jól is működött, a hozam nagy részét ebben az időszakban érték el az alapok.
PB: A magyar tőzsdén újfajta pezsgést látunk – látnak fantáziát a hazai részvényekben is?
PGY: A mi alapjainkban mindig nagy szerepe volt a magyar részvényeknek. Alapvetően Közép-Európából indulunk ki, ehhez kapcsoljuk a török és orosz piacot, ahol szintén aktívak vagyunk. Más piacokon, Nyugat-Európában vagy Európában inkább az indexek vagy szektorok szintjén fektetünk be. Közép-európai részvényalapunk a legrégebbi ilyen regionális alap Magyarországon, nagy mértékben támaszkodik a magyar piacra, ahogy abszolút hozamú alapjaink is előszeretettel veszik a hazai papírokat. A Richter és a Magyar Telekom emelkedéséből mi is profitáltunk az elmúlt két évben, ugyanakkor az OTP emelkedésből a tavalyi évben már nagyrészt kimaradtunk. Helyette más bankrészvények voltak a kosarunkban.
Idén azért arra számítunk, hogy a magyar tőzsde már nem lesz annyira felülteljesítő a régió többi tőzsdéjéhez képest, mint tavaly volt. A ralinak jórészt fundamentális okai voltak, jó eredményeket jelentettek a cégek. A legutóbbi negyedévben viszont mindenhol volt már olyan sor a jelentésben, aminek nem örült a piac. Az idei évre várt növekedés jellemzően már csak egy számjegyű mindenhol – a régióban az adott szektorokban már találhatunk jobb árazású papírokat is. A lengyel, a román vagy az osztrák piacon jobb lehetőségeket látunk. Itthon viszont vannak olyan kisebb papírjaink, amelyekben viszonylag nagy pozíciónk van és hosszabb távon meg is akarjuk tartani őket.
PB: Amikor a befektetési szempontból vonzó szektorokat keresik, vannak olyan területek, amelyek csak az elmúlt időszakban születtek meg vagy váltak le a hagyományosnak mondható felosztásról?
PGY: Sajnos a régióban kevés olyan vállalat van, ami a tőzsdei jelenlét során szintet tudott ugrani. Azok a cégek, amelyek tartósan kiugró növekedésre képesek, kis kivétellel nem akkora méretűek, hogy átrendezzék a tőzsdei erőviszonyokat – nem sok esélyt látok arra, hogy lényegesen átrendeződjön a régiós tőzsdék és indexek szektoriális bontása.
A régió piacain a bankszektor továbbra is igen nagy súlyt képvisel. A szektor nagyon alulteljesítő volt az elmúlt 7 évben, itt azért a jövőre nézve biztatóbb a kép. A kamatmarzs lecsökkent, a hitelezés nem nagyon akart beindulni – ezeken a területeken most fordulat látszik. A mostani hozamkörnyezet a biztosítóknak sem fekszik, ha viszont emelkedésnek indulnak a hozamok, újra jól teljesíthetnek. Ráadásul egy érdekes folyamat megy végbe az osztalékok világában: számos olyan bankot találunk a régióban, amelyik 5-6 százalékos osztalékfizetésre állt be, miközben a hagyományosan osztalékfizetőnek tartott telekom-szektorban egyre több cég képtelen olyan cashflow-t termelni, ami osztalékfizetést tesz lehetővé. A közműszektor is kezd kikerülni ebből a körből.
PB: A Privátbankár.hu Klasszis 2017 díjátadón az Év Feltörekvő Portfóliómenedzsere címet vehette át – mind az alapkezelők, mind a szakmai szavazók és a közönség körében hirdetett szavazáson is az első helyen végzett, viszonylag könnyű volt összesíteni az eredményeket… mi az, amit máshogy csinál, mint a többi portfóliómenedzser?
PGY: Fontosnak tartom kiemelni, hogy nálunk általában nem egy-egy ember kezel egy alapot, hanem egy csapat, aminek én is fontos tagja vagyok. Ez a csapat forrott ki a tavalyi évre úgy, hogy tényleg jól működjön. Loncsák Andrással közösen kezeljük az Alfát és a Maratont is, kiegészítve három elemzővel is, akik a munkánkat segítik. Több mint hét éve dolgozom itt, de a mostani a legjobb csapat. Igaz ez az ötletgenerálásra és az ötletek megvalósítására is. Ez nem csak a hozamon látszik, hanem azon is, hogy hogyan jöttünk ki a tavalyi év extrém eseményeiből, milyen pozíciókat vállaltunk, ezek hány százaléka jött be, hogyan zártuk őket. Az a mögöttes döntési folyamat, ami a legjobban az abszolút hozamú alapokban csúcsosodik ki, az prudens, jól nyomon követhető, konzisztens – akár egy külső szemlélő számára is.
Az Aegon Alapkezelő a Privátbankár.hu Klasszis 2017 díjátadóján Az Év Alapkezelője 2017 díjat vehette át, 2015 után immár másodszor. A Dorsum Zrt. különdíját Az Év Feltörekvő Portfóliómenedzsere, Pálfi György, az Aegon Alapkezelő munkatársa kapta. Az alapkezelő vezérigazgatójával, Kadocsa Péterrel készült interjúnkat itt olvashatja >>
|
A cseh családok 90 százalékának nem jelentenek gondot a rendszeres havi kiadások, de hányan tudnak félretenni? És mennyiből? 
