Felvásárolhatják az egykori olajipari óriást – már meg is van, kik közül kerülhet ki a befutó

A piac most azt találgatja, vajon felvásárlás célpontjává válik-e a legendás olajipari vállalat. Sorozatosan jelennek meg olyan cikkek, amelyek szerint bizalmas információk szivárogtak ki a BP esetleges felvásárlásáról. A legutóbbi ilyen hír a néhány héttel ezelőtti Wall Street Journal cikke volt, amely azt sugallta, hogy a Shell és a BP között már az első körös tárgyalások is megkezdődtek – a Shell pedig kénytelen volt hivatalosan reagálni az értesülésekre.

Dicső múlt

A BP, illetve jogelődje, az Anglo-Persian Oil Company egykor a világ egyik legbefolyásosabb olajvállalata volt. A céget 1909-ben alapították, miután a britek olajat találtak Iránban – ez volt az első jelentős közel-keleti olajlelőhely, amely brit állami támogatással került kitermelésre. Az Anglo-Persian gyorsan emelkedett, és kulcsszerepet játszott a brit birodalom energiabiztonságában, különösen azután, hogy a Királyi Haditengerészet a szénről olajra állt át. A vállalat neve később előbb Anglo-Iranian Oil Company-ra, majd British Petroleumra változott.

A második világháború után a BP a legendás „hét nővér” (Seven Sisters) olajkartell tagja lett, amely a világ olajtartalékainak közel 85 százalékát ellenőrizte. Ez a korszak az OPEC 1973-as megerősödéséig tartott, amikor a közel-keleti olajvállalatok államosításával gyökeresen átrendeződött a globális olajpiac. A BP eközben számos ikonikus szénhidrogénmezőt fedezett fel – ezek közül kiemelkedik az alaszkai Prudhoe Bay, az Egyesült Államok történetének legnagyobb olajlelőhelye.

A hidegháború lezárulta után, a Szovjetunió összeomlását követően a BP volt az első nagy nyugati olajvállalat, amely belépett az orosz piacra. John Browne vezérigazgatósága alatt a cég 50 százalékos részesedést szerzett az ország legnagyobb olajmezőjében, a Szamotlorban. Bár a mező akkorra már jórészt letermelt volt, napi 300 ezer hordós kitermelését a BP technológiai szakértelmével 750 ezer hordóra sikerült növelni. Ezzel párhuzamosan a BP által vezetett konzorcium feltárta a Kaszpi-tenger térségének egyik legjelentősebb olaj- és gázmezőjét Azerbajdzsánban – az ACG- és a Shah Deniz-mezők kulcsszereplővé tették a vállalatot a térségben.

A kilencvenes évek végére a BP vitathatatlanul a világ egyik legnagyobb olajtársaságává vált – gyakorlatilag csak az ExxonMobil tudta vele felvenni a versenyt, miután az Exxon és a Mobil összeolvadt.

A 2000-es évek elején a BP ambiciózus irányváltásba kezdett: a „British Petroleum” nevet hivatalosan is „Beyond Petroleum”-ra változtatta, ezzel jelezve elköteleződését a megújuló energiaforrások felé. Új logót is bevezettek, amely a nap erejét szimbolizálta. A későbbi események azonban nem kedveztek ennek az új irányvonalnak – a történelem nem bizonyult kegyesnek az „olajon túli” vállalati vízióhoz.

Érdekesség, hogy 2004-ben még arról szóltak a piaci pletykák, hogy a BP fontolgatja a Shell felvásárlását. A Shell ugyanis komoly reputációs és pénzügyi válságba került, miután kiderült, hogy jelentősen túlbecsülte a nigériai készleteit – az iparág addigi legnagyobb készlet-elszámolási botrányában. Az ügy hatására a Shell részvényárfolyama közel 20 százalékot zuhant.

John Browne, a BP akkori vezérigazgatója későbbi könyvében arról ír, hogy valóban nagyon közel álltak ahhoz, hogy tető alá hozzák a világ legnagyobb nemzetközi olajipari egyesülését, amely méretében még az ExxonMobilt is megelőzte volna. A BP igazgatótanácsa azonban végül megvétózta az akvizíciót. Nem sokkal az ügylet meghiúsulása után Browne bejelentette visszavonulását, és átadta a stafétát Tony Haywardnak.

Gyülekeznek a szürke felhők

A BP hanyatlása a 2000-es évek végén kezdődött, amikor egyre élesebbé váltak a konfliktusok az orosz érdekeltségein belül, különösen az oligarchákkal és az orosz állammal. Míg a kilencvenes években Oroszország még liberális energiapolitikát folytatott, az évtized végére világossá vált a nyersanyagok feletti állami kontroll visszaállításának szándéka. A TNK-BP vegyesvállalat vezérigazgatójának, Bob Dudley-nak végül el kellett hagynia az országot, és külföldről volt kénytelen irányítani a céget. Ez a konfliktus megmutatta, hogy a BP pozíciói az orosz piacon hosszú távon nem tarthatók fenn.

A második, ennél is súlyosabb csapás 2010-ben érte a vállalatot: a Deepwater Horizon fúrótorony robbanása a Mexikói-öbölben az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb olajkatasztrófájává vált. Az ebből fakadó bírságok, kártérítések és peres költségek összesen meghaladták a 65 milliárd dollárt, jelentősen meggyengítve a BP mérlegét, növelve eladósodottságát, és súlyos károkat okozva a nemzetközi hírnevében. A vezérigazgatót, Tony Haywardot leváltották, helyét Bob Dudley vette át, aki képes volt ideiglenesen stabilizálni a vállalatot.

Újabb fordulópontot jelentett Bernard Looney kinevezése, aki ambiciózus zöldstratégiát hirdetett, a legmerészebbet az olajiparban: célja a BP „Beyond Petroleum” víziójának újraélesztése volt. Az energiaátmeneti projektek hozama azonban gyenge volt, és kiderült, hogy a BP-nek sem technológiai, sem működési szempontból nincs versenyelőnye ezen a területen. Eközben a vállalat hagyományos erősségeit – a mélytengeri kitermelést, olajkereskedelmet, integrált ellátási láncát – háttérbe szorította. A megújuló energia piacán viszont nem tudott olyan pozíciót kiépíteni, amely sikeressé tehette volna.

2023 végére, amikor már világossá vált az új stratégiai irány kudarcba fulladása, Looney lemondásra kényszerült. A BP irányítását Murray Auchincloss vette át, aki egyértelművé tette: a vállalat visszatér az olaj- és gázüzletágra, arra a területre, ahol valódi kompetenciái vannak.

Ha a BP teljesítményét a legfőbb versenytárs, az ExxonMobil eredményeivel vetjük össze, a különbség drámai. 1999 végén mindkét vállalat piaci értéke 200 milliárd dollár körül mozgott. Mára az ExxonMobil kapitalizációja elérte az 500 milliárd dollárt, míg a BP-é 80 milliárd körül stagnál. Az ExxonMobil vezetése az elmúlt két évtizedben következetesen pragmatikus és óvatos megközelítést alkalmazott. A cég vezérigazgatója egy interjúban így fogalmazott:

Az ExxonMobil ott tevékenykedik, ahol versenyelőnye van. A megújuló energiatermelés és az energiaátmenet nem ilyen terület. Ezeket bízzuk azokra, akik ebben jobbak nálunk.

Ez a tanulság azóta más energetikai nagyvállalatok számára is stratégiai iránymutatásként szolgál.

Stratégiaváltás az utolsó pillanatban

Murray Auchincloss vezérigazgatói kinevezését követően szinte azonnal visszavágta a BP klímapolitikai célkitűzéseit. Az igazi fordulópont azonban 2025 februárjának végén érkezett el, amikor a vállalat hivatalosan is bemutatta új stratégiáját – erről korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk.

Az új stratégia lényege: a BP teljes egészében visszatér az olaj- és gázüzletághoz, miközben radikálisan csökkenti korábbi zöldátmeneti vállalásait. A vállalat jelentős mértékben visszavágja megújulóenergia-beruházásait, és nagyszabású eszközeladásokat tervez annak érdekében, hogy megerősítse pénzügyi pozícióját és mérlegét.

A fókusz immár a legjövedelmezőbb, gyors megtérülést és magas nyereségességet kínáló olaj- és gázprojektekre helyeződik. A stratégiai cél ambiciózus, de világos: a jelenlegi, nagyjából 80 milliárd dolláros piaci kapitalizációt öt éven belül 200 milliárd dollárra kívánják növelni.

Időközben az aktivista befektető, az Elliott Management is megjelent a cég részvényesei között – mintegy 5 százalékos tulajdonrészt szerzett a BP-ben. Az Elliott nyíltan nyomást gyakorol a vezetésre, hogy még határozottabban térjen vissza a vállalat a hagyományos olaj- és gázipari tevékenységekhez, és növelje a részvényesi értéket.

Gyülekeznek a héják

A BP piaci kapitalizációja drámai mértékben, mintegy 80 milliárd dollárra csökkent – ez a gyenge árfolyam pedig újraélesztette azokat a spekulációkat, miszerint a brit olajóriás a következő években felvásárlási célponttá válhat. A Financial Times értesülései szerint a világ legnagyobb energiavállalatai – köztük a Shell, a Chevron, az ExxonMobil, a TotalEnergies és az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalat (ADNOC) – aktívan vizsgálják a lehetőséget. Emellett a világ legnagyobb olajkereskedő cége, a Vitol is érdeklődhet a BP erős kereskedelmi üzletága iránt.

A Shell számára a BP felvásárlása történelmi jelentőségű és szimbolikus lenne – egyfajta „álomegyesülés”, ahogy korábban John Browne, a BP egykori vezérigazgatója is nyilatkozott. A két brit energetikai óriás egyesítése napi közel 5 millió hordós olaj- és gáztermelést eredményezne, amivel leköröznék az ExxonMobilt. Emellett a világ LNG-piacának negyedét is kontrollálhatnák.

A Shell pénzügyi helyzete erős: több mint 35 milliárd dolláros készpénzállománya és a gázpiaci dominanciára épülő stratégiája erős pozíciókat biztosít. Ugyanakkor politikai és kulturális akadályok is nehezítenék az egyesülést – több tízezer munkahely szűnhetne meg, amit a brit kormány valószínűleg nem nézne jó szemmel. A Shell jelenlegi vezérigazgatója egyelőre visszafogottan nyilatkozott: szerinte rövid távon nagyobb részvényesi értéket jelent a saját részvények visszavásárlása.

Az amerikai óriásvállalatok – az ExxonMobil és a Chevron – jelenleg a Hess nevű vállalat megszerzéséért folyó jogi csatára koncentrálnak, mivel a Hess részesedéssel bír a guyanai Stabroek blokkban, ahol az Exxon elővásárlási joggal rendelkezik. Ez a vita jelenleg leköti a figyelmüket, de a BP gázportfóliója, kereskedelmi részlege és LNG-üzletága különösen vonzó lehet számukra.

Az Exxon erős pénzügyi helyzetéből adódóan részvényei felhasználásával akár könnyen finanszírozhatna egy BP-akvizíciót. A Chevron is mozdulhat, különösen akkor, ha alulmaradna a Hess-ügyben – viszont a brit kormány számára politikailag érzékeny lehet, ha egy amerikai olajóriás kebelezné be a történelmi brit energiacéget.

Az Abu Dhabi állami olajvállalata, az ADNOC történelmi kapcsolatot ápol a BP-vel – már 1958-ban volt közös projektjük, jelenleg pedig Egyiptomban és az Emírségekben is van közös érdekeltségük. Az ADNOC az elmúlt években agresszíven terjeszkedett világszerte, és portfóliójába jól illeszkedne a BP integrált ellátási lánca.

Egy teljes körű felvásárlás ugyanakkor politikai akadályokba ütközhet – különösen azok után, hogy a brit kormány nemrég blokkolta az emirátusi hátterű Telegraph-csoport felvásárlását. A geopolitikai érzékenység tehát valószínűleg a BP esetében is felmerülne.

A francia TotalEnergies vezérigazgatója, Patrick Pouyanné ismerten merész akvizíciók híve. A BP LNG-portfóliója stratégiailag fontos célpont lehet, amely segíthetne felzárkózni a Shellhez ezen a kulcspiacon. Ugyanakkor több elemző szerint a BP portfóliójának egy része – például az amerikai palaolaj, finomítók vagy offshore szélprojektek – nem illeszkedik a Total hosszú távú stratégiájába, amely fókuszáltabb portfólióépítésre törekszik.

A világ legnagyobb független olajkereskedője, a Vitol elsősorban a BP kiválóan működő kereskedelmi üzletága – különösen a földgáz és LNG területén – iránt érdeklődhet. Egy teljes vállalatfelvásárlás helyett azonban sokkal valószínűbb egy eszközalapú akvizíció, célzott üzletági kivásárlásokkal.

A legújabb pletykákra már kénytelen volt reagálni a Shell

Néhány hete a Wall Street Journal információi szerint a Shell és a BP között informális tárgyalások zajlottak egy lehetséges felvásárlásról. A hírre reagálva a Shell hivatalos közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy jelenleg folynának hivatalos tárgyalások, és kijelentette: a következő hat hónapban nem tervez ajánlatot tenni a BP-re – kivéve, ha egy harmadik fél agresszív felvásárlást indítana, ha a BP igazgatósága hivatalosan megkéri a Shellt ajánlattételre, vagy ha jelentősen megváltoznának a piaci körülmények. Technikai kivétel az is, ha a Shell a BP 30%-át felvásárolja anélkül, hogy kötelező ajánlatot kellene tennie a fennmaradó 70 százalékra.

Összességében a két toronymagas esélyes a felvásárlásra a Shell és az ExxonMobil. A Shell így létrehozhatna egy a két nagy amerikai vállalattal egyenrangú európai olajcéget, amelyről még régebben John Browne egykori vezérigazgató is álmodozott. Az Exxon-nak pedig viszonylag olcsó lenne a felvásárlás a magas értékeltsége miatt. Amúgy igen valószínű, hogy mindkét vállalat a saját részvényeivel fizet siker esetén. A nagy kérdés, hogy milyen értékeltség mellett sikerül megállapodni, az határozná meg, hogy egy BP részvény tulajdonos mennyi Shell vagy ExxonMobil részvényt kapna a BP részvényeiért cserébe.

A cikk a concordeblog.hu-n jelent meg.