Túl kicsik
Ez az árfolyam, ha nemzetközi összehasonlításban nézzük, 1 és 10 eurócent (avagy dollárcent) közti érték. Pár centes részvényekkel pedig érdemben sehol nem tudnak kereskedni, sőt rendszerint ki is kerülnek egy olyan marginális kategóriába, amely a mi T kategóriánkhoz hasonlítható.
Ráadásul ennél sokkal nagyobb nominális értékek is túl kicsinek minősülnek: a 10 cent és 1 dollár közti részvények ugyancsak nem forognak a normál kategóriában, de még az 1 és 5 dollár közti papíroktól is idegenkednek az alapok. Amerikában a 10 és 100 dollár közti részvényárat tekintik ideálisnak, ha ennél sokkal magasabb egy papír, felosztják, ha sokkal alacsonyabb, de még nem túl kicsi a cég, akkor összevonják őket.
Amerikában (és többnyire Európában is) az 1 euró ill. dollár feletti papírok árlépésköze 1 cent, az 1 euró (dollár) alattiaké 0,01 cent. Ezzel szemben nálunk 10 forint alatti papíroknál 0,1 forint, fölötte egy forint. Ez a 10 és 100 forint közti papíroknál okoz súlyos gondokat, mert így az árlépésköz túl nagy érték százalékosan, és ezért a napi kereskedési limit sokszor csak pár árlépésköz, ami lehetetlenné teszi a kereskedést, felmérhetetlenné teszi a likviditást és a kockázatot. Előfordulhat így ugyanis, hogy egy papírra 5-6 napig nem lehet kötni, mert minden nap limittel mozdul el, és mire újra likvid lesz, már a dupláját vagy a felét éri. Ez a probléma könnyen orvosolható lenne, ha a tőzsde kiterjesztené a 0,1 forintos árlépésközt a 10 és 100 forint közti papírokra.
Összevonás
Ahhoz, hogy a részvények iránti bizalom is megnőjön, nem ártana őket a kibocsátónak összevonni (már ahol a cégméret lehetővé teszi). Egy 15-20 forintos papírból, ha 10 darabot összevonnak, egy 200 forint körüli részvény lesz, ami már kezelhetőbb (bár még mindig csak 1 dolláros), de ha 100 darabot vonnak össze, akkor egy 2 ezer forintos, ideális részvény adódik.
Ezeket valószínűleg sokkal szívesebben vennék nagyobb szereplők, alapok is. Persze ha túl kicsi a cég (100 millió körüli kapitalizáció), akkor túl kevés részvény lenne, ami a likviditást rontja. De ez már egy másik probléma, azt a kérdést veti fel, hogy ilyen kis céget van-e értelme tőzsdén tartani.
A papírok
Ezek után nézzük meg, mely papírokról van szó. Az egyik az utolsó napokban viszonylag nagyobb figyelmet kapott Opimus (volt Phylaxia), amely nem is olyan kicsi cég, kapitalizációja kb. 5 milliárd forint. Itt bőven végrehajtható lenne egy részvényösszevonás, még egy százszoros összevonás után is maradna több mint 3 millió részvény, melynek kb. fele a közkézhányad.
A befektetők korábbi kedvence, a Nutex 35 forint körül van, viszont így is csak 2,8 millió részvény van, a cég kapitalizációja 100 millió forint körüli. Itt nem sokat segítene egy összevonás. Hasonló nagyságú az Est Média kapitalizációja, az árfolyama mindössze 1,4 forint, itt viszont nagyon is indokolt lenne az összevonás. Persze ezeknél a cégeknél kérdés, hogy nem esnek-e tovább, mert akkor már annyira kicsik lesznek a cégek, hogy értelmetlen a tőzsdén tartás. A 11 forintos Konzum és a 7 forintos Nordtelekom kicsit nagyobbak, 220, ill 340 milliós kapitalizációjú cégek, egy tízszeres összevonás náluk is elmenne.
Kereskedés
És végül hogy lehet ezekkel a papírokkal a jelenlegi formájukban kereskedni? Ésszerűen csak egyféleképpen: ha valamelyikben fantáziát látunk, érdemes opció gyanánt megvenni, vagyis úgy, hogy a teljes vételárat kockáztatjuk, de többszörös haszonra számítunk. Ha egy ilyen papír elindul, akkor pont az említett likviditási és limit okok miatt fordul elő gyakran, hogy a többszörösére emelkedik, mielőtt beállna egy reális szintre. Történt már ilyen pl. az Enefinél még E-Star korában, amikor túl mélyre esett. A felpattanás 6 napig forgalom nélkül zajlott, épp a túl nagy árlépésköz miatt, ezalatt csinos profitot lehetett zsebre tenni.
Még a republikánusok körében is visszaesett. 
