A cikk eredetileg a Piac & Profit nyomtatott, szeptemberi számában jelent meg.
Ha valaki izgalomra vágyik, fektesse a pénzét bitcoinba (vagy más kriptoeszközbe), és nézegesse nap mint nap az árfolyamot. Az idei mozgás alapján szinte garantált, hogy ez megfelelően magas adrenalinszintet biztosít. Óriási ugrások és hatalmas zuhanások jellemezték ugyanis a piacot, így aki aktívan kereskedett például a bitcoinnal, az – tőkeáttét nélkül is – megsokszorozhatta a pénzét, illetve ha rossz oldalon állt, gyorsan el is bukhatta a befektetés teljes összegét.
Hatalmas kilengések
A bitcoin a 2017 év végi gyors és nagy árfolyam-emelkedése után úgy tűnt, hogy nem váltja be azokat a reményeket, hogy belátható időn belül alternatívát jelentsen nemzeti fizetőeszközök helyett, vagy akár csak tömegesen felhalmozási céllal vásárolják, akár az aranyat. Ennek megfelelően a 2018-as év korrekcióját követően a 19-es év meglehetősen unalmas volt, amikor pedig 2020-ban éledezni kezdtek volna a kriptoeszközök, lecsapott a járvány, ami itt sem segített. Tavaly ősszel azonban egyre többen kezdték el ismét vásárolni, és az addigi 8–10 ezer dollár közötti sávból kitörve az év végére átlépte a 30 ezer dolláros szintet. Majd az idei évben kisebb-nagyobb korrekciókat mutatva lendületesen erősödött, és az árfolyama április közepén 64 854 dollárig emelkedett.
Akkor folyamatosan pozitív hírek érkeztek, hiszen számos nagy befektetési alap karolta fel a kriptoeszközöket, köztük sok olyan is, amely néhány évvel korábban még erősen elutasító volt. Azáltal, hogy az intézményi befektetők is felvették a portfóliójukba, a kisebb összegeket mozgatók is egyre szélesebb körben kezdtek hinni a bitcoinban. A nagybefektetők között volt a Tesla, amelynek vezére, Elon Musk sokak szemében az új gazdasági Messiás, így amikor kiderült, hogy a cége 1,5 milliárd dollárt fektetett kriptodevizába, akkor a követői is vásárlásokba kezdtek.
Ráadásul számos olyan elemzés látott napvilágot, amelyek arról szóltak, hogy a virtuális devizák valós védelmet nyújthatnak az elszabadulni látszó infláció ellen, így már-már általános volt az az álláspont, hogy az árfolyam-emelkedés folytatódni fog. Nem csoda, hogy valóságos hidegzuhanyt jelentett sokaknak, hogy nem ez a forgatókönyv – mondhatni, a piaci vastörvényeknek köszönhetően – valósult meg. Ez már akkor körvonalazódott, amikor számos országban, így például az egyik legfontosabb piacnak számító Kínában, szabályzókkal próbálták kiiktatni a bitcoint, helyette pedig a digitális jüan felé terelni a lakosságot és a cégeket. De a kriptobányászat rendkívüli környezeti terhelése is rossz pont volt. Éppen erre hivatkozva jelentette be május közepén Twitter-üzenetében Elon Musk, hogy nem fogadják el a gépkocsik ellenértékeként. Ezekre az információkra az árfolyam 35 ezer dollárig zuhant. Hogy nem tovább, az részben annak volt köszönhető, hogy a Tesla-vezér megnyugtatta a publikumot: nem adnak el bitcoint.
A bizonytalanságok miatt azonban június közepéig lefele tartott az ár, akkor 28 805 dolláron érte el a mélypontját. Amikor pedig a kárörvendők már elkezdtek a kriptopiac összeomlásáról beszélni, ismét jött a fordulat: másfél hónap alatt 70 százalékot ugrott a bitcoin árfolyama, elérve ismét az 50 ezer dolláros szintet.
Információdömping
Nem vállalkoznánk annak jóslására, hogy innen merre megy majd a kriptovaluta, néhány mondat erejéig viszont kitérnénk azokra az eseményekre, amelyek hatással lehetnek az árfolyamra. Régóta várt a piac a Nemzetközi Valutaalap (IMF) állásfoglalására, amelytől azt remélték, hogy akár még szélesebb körben is utat nyithat ezeknek az eszközöknek. Legyen szó arról, hogy valamely állam a tartalékainak egy részét helyezi bitcoinba, vagy hivatalos pénzeszköznek is elfogadja. Utóbbiról a pénzvilág szempontjából marginálisnak tekinthető Salvador ugyan már döntött, de ennek nem volt érdemi hatása. Rossz hír, hogy az IMF augusztus utolsó napjaiban azt közölte, hogy a kriptoeszközöket, például a bitcoint, magáncélú kibocsátásként érdemes kezelni, igen jelentős kockázatokkal járnak, és éppen ezért „nem ajánlott a nemzeti valutával egyenértékűvé tenni őket”.
A mérleg másik serpenyőjében is vannak érvek, amelyek pozitív lökést adhatnak. Így például egyre több pénzügyi szolgáltató teszi lehetővé digitális valuták vásárlását, tartását és eladását. Aki a Revolut rendszerét használja, az minden bizonnyal találkozott már ezzel az opcióval, de a PayPal is mind több országban be fogja ezt vezetni. Eközben a Mastercard is számos kriptofókuszú startuppal működik együtt annak érdekében, hogy a jövőben minél szélesebb körben és megfelelő biztonsággal nyújthasson digitális eszközökkel kapcsolatos szolgáltatásokat.
A befektetői oldalt erősítheti, ha az amerikai pénzügyi felügyelet, a SEC engedélyezi a Goldman Sachs által elindítani kívánt kvázi befektetési alapot. Az ETF digitális eszközökbe, illetve ezekkel foglalkozó vállalatokba fektetne. Ez pedig nagyon sok kisbefektetőt hozhatna a piacra, akik így némileg diverzifikálhatnák az egyébként nem csekély kockázataikat.
Januártól jön a magyar szabályozás
A kisbefektetők pedig nemcsak Ázsiában vagy Amerikában, de Magyarországon is mind nagyobb érdeklődést mutatnak a digitális eszközök iránt. Jó hír számukra, hogy januártól sokkal tisztábbak lesznek a jogszabályi keretek, a kriptodevizák adózásának reformját is tartalmazzák ugyanis a jövő évi adótörvények. A legfontosabb változás, hogy eddig (illetve még idén is) a digitális valuták bányászatából vagy kereskedelméből keletkező bevétel egyéb jövedelemnek számított a magánszemélyek esetében. Ezt szja (15 százalék) és szociális hozzájárulási adó (15,5 százalék) terheli, tehát összesen 30,5 százaléknyi közteher keletkezik. Ezzel szemben januártól a kriptodevizák adója 15 százalékra csökken. Ám nem csak ennyi a változás. Ennél talán lényegesebb, hogy a jogszabály definiálja a nyereség és a veszteség összevezetésének szabályait és azt is, mit tekintenek egyáltalán kriptodeviza („kriptoeszköz”)-nyereségnek.
A jogszabály úgy fogalmaz, hogy kriptoeszközzel végrehajtott ügyletnek minősül az az ügylet, amelyben a magánszemély bárki számára megköthető, elérhető ügyletben kriptoeszkök átruházása, átengedése révén (ideértve a kriptoeszköz biztosította jog gyakorlását is) nem kriptoeszköz formájában vagyoni értéket szerez. Ezzel egyébként a bitcoint a tőzsdei részvényekkel azonos polcra tették a jogszabályalkotók, ami ahhoz képest, hogy korábban gazdasági vezetők és politikusok is digitális pilótajátéknak tartották, nagy előrelépés.
Bár a jövőben vélhetőleg felmerülnek jogértelmezési kérdések, a törvény szövege alapján úgy tűnik, hogy adózni akkor kell majd, amikor valaki forintra vagy főbb devizára váltja a digitális eszközét. Ha azonban egy másik kriptoeszközre váltja például a bitcoinjait, akkor nem keletkezik ilyen kötelezettség. Más a helyzet ugyanakkor, ha valamilyen eszközt vagy szolgáltatást vásárolunk, hiszen akkor megint csak realizáltuk a befektetést, és nyereségünk keletkezhetett belőle, tehát az ilyen tranzakció is adóköteles.
Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a nyereség számít majd, hiszen – hasonlóan a szabályozott piacokon végrehajtott értékpapír- vagy derivatív műveletekhez – a veszteséggel lehet csökkenteni az adófizetési kötelezettséget. A jogszabály szerint „ha a magánszemély az adóévben, az adóévet megelőző évben, vagy az adóévet megelőző két évben kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó veszteséget ért el, és azt a veszteség keletkezésének évéről szóló adóbevallásában feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet”.
A jogszabály meglepően nagyvonalú lesz, hiszen akik csak minimális nyereséget érnek el, nem kell, hogy adót fizessenek. Azok tehát, akik a már említett Revoluton játszanak időnként, várhatóan nem fognak adózni a nyereség után. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy „bevételt nem kell megállapítani, ha az ügyletből származó bevétel a minimálbér 10 százalékát nem haladja meg, feltéve, hogy a bevétel megszerzésének napjára más, azonos tárgyú ügyletből a magánszemély nem szerez bevételt, továbbá az adóévben e bevételek összege a minimálbért nem haladja meg.”
Íme, a Monetáris Tanács kamatdöntése. 
