Gazdasági csoda
A japán tőzsde ritmusa nem mostanában szakadt el a többiektől, hanem már nagyon régen, úgy 50 éve. A második világháborúban teljesen legyőzött ország elképesztően gyorsan tért magához, és igen hamar a világ egyik vezető ipari hatalma lett. Ez nem véletlen: az Egyesült Államok azt a stratégiát követte, hogy két legyőzött ellenségét gyorsan talpra állítja, meghonosítja bennük a saját demokratikus, piacbarát rendszerét, és gazdaságilag fejlődésnek indítja őket.
Ez olyan jól sikerült, hogy pár évtized alatt Japán és Nyugat-Németország a világ 2. és 3. gazdasága lettek Amerika után, valutáik pedig a két legfőbb világvaluta a dollár mellett. És valami olyasmi is történt, mint most Kínában: a világ iparának színe-java Japánba került, és ahogy most jórészt kínai gyártmányba botlunk lépten-nyomon, a 80-as években a szabad, nyugati világ polgárai japán termékeket vettek. Hódítottak a japán autók, a Sony és Panasonic tévék, rádiók, magnók és videómagnók, fényképezőgépek és kamerák, mint a kor legfőbb elektronikai és szórakoztatóipari eszközei.
Túl jól éltek, lufit fújtak
Így aztán érthető módon a japánok elkezdtek jól, sőt nagyon jól élni, gyakorlatilag amerikai szinten. Egyértelműen gazdasági csodáról volt szó, amit persze tőzsdéjük is követett. A részvények emelkedése a 60-as évek közepén nem állt meg, mint a többi piacon, hanem vágtatott tovább. A 80-as évek végére azonban már olyan magasra jutottak gazdaságilag, ahonnan már nehéz tovább lépni, ráadásul jelentkezni kezdtek a trónkövetelők: először Hong Kong, Szingapúr és Dél-Korea, mint kistigrisek, majd a hatalmas Kína. Fokozatosan átvonzották az ipari termelést Japánból, hisz munkaerőköltségük igen alacsony volt, míg a japánoké már az egekben járt.
|
| Nikkei, 30 év |
A tőzsde a 80-as években még nem ismerte fel ezt a veszélyt, és egy óriási lufit fújtak, amely 40 ezer pontig repítette a Nikkeit (a háború óta 100-szorozott az index, ritka szép, 35 éves hegymenet volt). Más piacokon ekkor még csak kezdeti stádiumában volt a 90-es években kibontakozó óriás rali. 1989-90 fordulóján aztán kipukkadt a japán tőzsdelufi, a Nikkei értékének több, mint felét elvesztette, és a 15-23 ezer pont közti sávban töltötte a 90-es éveket.
A 2000-es tetőzés valamint a 2008-as válság utáni világméretű bessz további mélységekbe lökte a japán piacot, 7 ezer ponton is járt az index 2008-2009-ben. Ez azt jelenti, hogy 20 év alatt a hatodára esett a piac, ami intő jel mindazoknak, akik azt hiszik, minden visszaesést, besszt, medvepiacot ki lehet ülni.
Itt a hossz
Most viszont biztató jelek mutatkoznak. 2012 végéig még gyengélkedett a piac, érdemben 10 ezer pont fölé sem tudott menni, de aztán megindult, tavaly év vége körül pedig vágtába csapott át, ami jelenleg is tart. A Nikkei most átlépte a 20 ezer pontot, amire ebben az évezredben, azaz 15 éve nem volt példa. Ugyan az egykori, lufibeli tetejének ez még mindig csak a fele, de egy 15 éves csúcs nagyon komoly dolog, ahogy ezt már a DAX-nál, az S&P 500-nál és a Nasdaq-nál is láttuk. A bika tombol.
|
| Nikkei, 1 év. Vágtató bika |
A fő ok természetesen most Japánban is ugyanaz, mint a többi nagy piacon: a pénzbőség, sőt, az ingyenpénz. Japánban is 0 a kamat, és ott is óriási eszközvásárlási program, mondhatni pénznyomda indult. Sikerült a jen árfolyamát is leküldeni a dollárhoz képest, ami segített beindítani a gazdaságot. Az okok tehát megvannak, az emelkedés zajlik, sőt mintha most gyorsulna be. Egész addig nincs is miért aggódni, amíg a japán pénznyomda le nem áll, és a kamatok meg nem emelkednek, amire a nagy gazdaságok közül ott a legkevesebb az esély, vagyis valószínűleg ott fog utoljára bekövetkezni.
Még egy fontos tényező, ha nem a legfontosabb. A hatalmas emelkedés láttán sok a kétkedő, akik visszaesést várnak, shortokat nyit. Nem is keveset, elképesztő short állomány épült ki: 25 évvel a csúcs után már nem tudják elképzelni, hogy megjött a bika. Ez pedig önmagában is nagyot lendíthet a piacon: a shortzárók hátán igen sokat kapaszkodhat még a börze. Technikailag is igen szép a kép: a 15 éves csúccsal nem lehet vitatkozni.
Pete Hegseth azt mondta, hogy lezárult a korszak, amikor az Egyesült Államok támogatta a tehetős országok védelmét. 
Jobban fogják ezentúl keresni a forintot, mint a devizát? – interjú
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbá válhatnak a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
