Mol-árfolyam: valahogy mindig a tulajdonosokkal van a baj

Az 1995. november 28-i tőzsdei bevezetéskor még csak 1105 forint volt egy Mol-részvény árfolyama, később megközelítette a 35 ezer forintot is. Ma pedig csúnyát zuhant a tőzsdén egy ismeretlen nagybefektető eladásainak hatására, 12 000 forint alatt is megfordult. Vajon megérte-e hosszú távon kitartani mellette?

A Mol árfolyama egyrészt konjunktúrafüggő, hiszen recesszió idején kevesebb üzemanyag fogy, gazdasági fellendülés idején több. Másrészt sok függ a világpiaci áraktól, a nemzetközi finomítói marzsoktól, az állami adóemelésektől, illetve más állami beavatkozásoktól, mint korábban a gázüzletág mizériái. Ráadásul a külföldi kőolaj-találatok, más országok politikai problémái, a közel-keleti helyzet, a horvátországi fejlemények is beleszólhatnak a cég megítélésébe.

A legnagyobbat azonban eddig a felvásárlási spekulációk, majd az azokat lehűtő állami beavatkozás tudnak emelni és taszítani rajta. Így volt ez 2007-ben, amikor az osztrák OMV próbálta megszerezni, amit az állam végül a „lex Mol” néven ismert jogszabállyal akadályozott meg. Így a részvény már a Lehman-válság kitörése előtt elveszítette értékének mintegy felét.

Hosszú távon azonban még így sem volt rossz vétel a Mol-részvény. Bevezetése óta majdnem 11-szeresére drágult a részvény még a csütörtöki alacsony áron is, és ha a némileg rapszodikusan ugyan, de az évek többségében kifizetett osztalékok hatását is belevesszük, 14,7-szeres a drágulás. Ez alatt az általános árszínvonal csak 3,7-szeresére nőtt, azaz „csak” 270 százalék közelében volt az infláció, közel 19 év leforgása alatt. (Főleg a kilencvenes években volt magas a pénzromlás üteme.)

Az azért látszik a grafikonon, hogy az osztalékkal korrigált árfolyam – most 16 200 forint körül lenne annak a vagyona, aki az osztalékokat mindig visszaforgatta volna Mol-részvénybe – bár szépen növeli ugyan a befektetők vagyonát, messze nem befolyásolja annyira a nyereségüket, mint az árfolyam-ingadozás.

Amint az egyik vezető hazai alapkezelő a Mol-ügyről korábban a Privátbankárnak elmondta, ha valaki sokat akar adni egy tőzsdei részvényért, akkor nem az a feladat, hogy elkergessék. Vagy, ha stratégiai cégről van szó, akkor nem kellene tőzsdére vinni. (Bár az a magyar tőzsdének nagy veszteség lett volna.)

(Az OTP hosszú távú teljesítményéről írt hasonló cikkünk itt olvasható.)