10 éve nagyon más volt
Az ár a WTI típus esetében 35, a Brent esetében 37 dollár közelébe esett. Ezeket a szinteket fölfelé 2004-ben érte el és haladta meg az ár, akkor az ok elsősorban Kína gazdaságának és energiafelhasználásának óriási növekedése volt, miközben a klímaváltozást akkor még nem értékelték olyan fájdalmasnak, mint most, így még nem okozott akkora izgalmat az egyre több széndioxid kibocsátása.
|
| WTI olaj idei áralakulása |
Azóta viszont történt néhány lényeges dolog. Egyrészt a Szaddam Husszein alól felszabadított Irak mára teljes kapacitásával termel, és ez nem kis mennyiség. Az orosz kapacitások is megnőttek, különösen a magasra szálló árak idejében érte meg új fúrásokat indítani és az infrastruktúrát fejleszteni. Az időközben 100 dollár fölé emelkedő ár Amerikában is meghozta a kedvet a kutatáshoz, egyre több helyen fúrtak, újabb technológiákat fejlesztettek, és megkezdték az úgynevezett palagáz-, és palaolaj kitermelését, amivel valósággal elárasztották az energiahordozók piacát.
Sok lett a fóka, nem csak az eszkimó
Így Amerika a világ legnagyobb olajimportőréből lassanként önellátóvá válik, sőt akár exportőr is lehet. Az exportőrök között pedig van jó pár óriás: Oroszország, Irak, a szankciók feloldása után rövidesen Irán, Szaúd-Arábia, a kisebb arab államok, mint az Emirátusok, Kuvait, Bahrein, és jelentős kitermelő még Indonézia, Nigéria, Venezuela, Kanada, sőt még Kína is, csak ő azért nem tűnik fel, mert fogyasztásának kis hányadát fedezi a hazai kitermelése. A lista távolról sem teljes, de látszik, hogy sok nagy olajtermelő áll a kínálati oldalon.
Az OPEC korábban igen komoly tényező volt, ha úgy döntött, visszafogja a termelést, elszálltak az árak, így keletkeztek a 70-es évekbeli olajválságok. Csak hogy akkor túl alacsony volt az ár (3 dollár körül), könnyű volt meglódítani. ma azonban már az OPEC az olajországoknak csak egy részét képviseli, és ha ők csökkentik a termelést, a többiek boldogan kipótolják. Így az OPEC úgy döntött, nem próbálkoznak ezzel, inkább minél több olajat döntenek a piacra. Ennek jegyében emelték 30-ról 31,5 millió hordóra a napi kitermelés limitjét, de már ezt is meghaladják, 31,7 millióval.
Palaolaj
A legutóbbi zuhanás erre a hírre indult, de az távolról sem ez az egyetlen ok az árcsökkenésben. Az utóbbi években nagyon felfutott az amerikai palaolaj kitermelés, és sokan azt várták, hogy alacsonyabb áraknál ez vissza fog esni, és nem fogja megérni a kitermelőknek. Csakhogy a napenergia felhasználáshoz hasonlóan itt is olyan rohamosan csökkennek a költségek a gyors technológiai fejlődés következtében, hogy egyre lejjebb jön az az árszint, ahol még érdemes kitermelni.
Korábban 50 dollárra tették azt az árat, ahol bedobják a törölközőt a kitermelők, aztán ezt lehozták 40-re, a legtöbb kitermelő pedig vidáman üzemel továbbra is, alig esik vissza a kitermelés. Elemzők most 25-30 dollárra teszik azt az árat, ahol tömegesen fel kell hagyni a kitermeléssel.
Készletek, dollár árfolyam
Mindeközben a világban a túlkínálat idején a fel nem használt olajból feltöltötték a tározókat, azok nagyjából megteltek, és soha nem látott mennyiségű tartalékok állnak rendelkezésre. Csak Amerikában közel 500 millió hordó a tartalék, az egész világon ez a mennyiség 3 milliárd hordó körül van.
A dollár erősödése is hatással van az árra, mivel azt dollárban számoljuk, így ahogy a dollár erősödik, egyre többet ér más valutákban, ezért az ár gyakran fordítva mozog az adott valutához képest. Ez érthető, hisz mondjuk ha a dollár 10 százalékot emelkedik az euróhoz képest, akkor az olajnak nagyjából ugyanennyit kell esnie dollárban, hogy ugyanannyi maradjon euróban.
Jóllehet a dollár tavasz óta trendszerűen már nem erősödött, de tavaly hatalmasat emelkedett, és ennek akkor döntő szerepe volt az olajár esésben. Most inkább a várakozások hatása érezhető: sokan spekulálnak a dollár további erősödésére az amerikai kamatemelési ciklus megkezdése után. A túlzott várakozások miatt ez jó eséllyel elmaradhat, és akkor jöhet egy kisebb korrekció is az olajárban.
Nem lesz zökkenőmentes az átmenet. 
