Ha egy devizára fel- vagy gyakrabban leértékelési nyomás nehezedik, annak mindig fundamentális oka van, noha a politikusok szeretik a spekulánsokra fogni. Ha masszív leértékelődés van, akkor több a hazai valuta, mint a deviza, és ez rendszerint abból szokott adódni, hogy egy ország fizetési mérlegében erős hiány van, vagy túl sokat bocsát ki saját valutájából, infláció keletkezik, és ha ezt nem kompenzálja vonzó kamatszint, a megtakarítók stabil devizára akarják váltani azt.
Beavatkozás
Az iráni deviza az 1979-es forradalom, vagyis az Iszlám Köztársaság létrejötte óta sokat gyengült: akkor egy dollár 70 riált ért, most viszont a Guardian szerint már 60 000 volt a kurzus, mielőtt a kormány beavatkozott. Hassan Rohani elnök az utóbbi években mindazonáltal stabilizálta az árfolyamot: 2013-as megválasztásakor 36 ezer volt a dollár, tavaly áprilisban 40 ezer. A hirtelen újabb leértékelés most következett be, miután a lakosság félni kezdett a gazdaság romló kilátásaitól és a politikai bizonytalanságoktól.
A kormány most fixálta az árfolyamot 42 ezer riálon, a valutaváltók egyelőre be is zártak, mivel a mesterséges árfolyamon nincs kereskedés, olyan, mint amikor a BÉT-en egy részvény limit mértékben emelkedik és elakad: ott áll a sok vevő, eladó nincs. Ugyanez történik Iránban: 42 ezren mindenki venné a dollárt, eladó nem akad. Hivatalos iráni magyarázat szerint nem az a gond, hogy nincs elég devizája az országnak, hanem a készpénzben rendelkezésre álló dollárban mutatkozik hiány. A lakosság pedig a megingott bizalom miatt a készpénzt keresi.
Magyarázat
Iránnak elvileg többletes volt a folyó fizetései mérlege tavaly, de most általános a félelem, hogy Trump kivonul az Iránnal kötött hathatalmi megállapodásból, melyet az iráni atomprogram beszüntetéséről kötöttek, és ez súlyos gazdasági nehézségekhez vezethet. Azonban ha csak bankjegyekből van hiány, az elvileg megoldható: némi költség ellenében rendelni lehet belőle a kibocsátó országnál, számlapénz ellenében. Elképzelhető persze, hogy Amerika már most sem szívesen látja el dollárral Iránt, ám van azért még egy-két világvaluta, amiből rendelhetnének, például az euró.
Működhet?
A mesterséges árfolyam csak akkor lehet működőképes, ha az állam, pontosabban a jegybank képes azon a kereslet és a kínálat eltéréseiből adódó kilengéseket megoldani, azaz szükség esetén nagy mennyiségben tud eladni vagy venni a különféle valutákból. Ha ez nem megy, és a hivatalos váltók nem térhetnek el a központi árfolyamtól, jön a hiány, és fellendül a feketepiac, ahol a kereslet és a kínálat mindig egymásra talál, esetenként a hivatalos árfolyam többszörösén.
Nálunk is így volt
Régiónkban, az egykori keleti tömb országaiban évtizedeken át ez volt a helyzet, mivel az importot az állam korlátozta, az erős, szabadon átváltható valuták forgalmát pedig korlátozta. Az importőr cégek csak akkor kaptak, ha importengedélyük volt, a lakosságnak pedig egy kis utazási kerete volt. Így aztán megindult a magánimport: mindent lehetett kapni a feketepiacon, és persze a valutáknak is meg volt a szabadpiaci árfolyamuk.
A forint ebből a szempontból jobban állt, mint társai: a feketepiaci árfolyam általában nem haladta meg 50 százaléknál jobban a hivatalost, de nyáron, amikor a turisták sok valutát hoztak, néha egészen összeszűkült a marzs. Lengyelországban, Romániában és Kelet-Németországban lényegesen rosszabb volt a helyzet: az piaci ár a hivatalos, lényegében elméleti árfolyam többszörösére is felszaladt.
Kockázatosnak látják. 
