A TVK közel 95 százalékát birtokló Mol tegnap felvásárlási ajánlatot tett a TVK maradék részvényeire. A lépés teljesen logikus, mert ha egy cég papírjainak csak 5 százaléka a tőzsdén forgó közkézhányad, akkor azt nincs már értelme a tőzsdén tartani. Ilyen kevés részvénnyel ugyanis nem lehet likviditást teremteni, a kis forgalom miatt az ár könnyen befolyásolható, és egyben a kockázat is megnő. Ráadásul ugyancsak a kis elérhető mennyiség miatt már alapok sem vásárolják, legfeljebb azért, mert számítanak arra, hogy előbb-utóbb a fő tulajdonos úgyis elviszi az egész csomagot.
Tőzsdére jövetel
A cég a privatizáció fénykorában, 1996-ban érkezett a tőzsdére. Akkoriban minden új bevezetést nagy várakozás előzött meg, miután a BÉT történetének legszebb bikapiaca volt kibontakozóban. Sok papírt kárpótlási jegyért bocsátottak ki, ami már eleve garantálta a nyereséget, ezért azoknál hosszú sorok kígyóztak a jegyzésnél (elektronikus jegyzés még szóba sem kerülhetett, hisz az internet épp hogy születőben volt). A TVK-t viszont készpénzért adták, így lehetett belőle komolyabb tételt is jegyezni. E sorok szerzője is ezt tette.
A kibocsátási ár 1400 forint volt, a fundamentumokat és a piaci hangulatot figyelembe véve ez nem tűnt soknak. A papír a tőzsdén aztán hosszú ideig, közel fél évig nem mozdult, miközben a többi részvény száguldott. Aztán decemberben moccant egy kicsit az ár, 1997 elején pedig szépen belehúzott. Ekkor a több mint egy éve tartó bikapiac kezdett őrületbe átcsapni, és a spekulánsok figyelme a Mol és a TVK felé fordult, miután ők voltak a lemaradók, később csatlakoztak a vágtához.
Óriás spekuláció
Ekkor kezdetek óriási tőkeáttételes pozíciók is nyílni, akkor még nem határidőn (és CFD-k sem voltak), hanem lombardhitel formájában. Az ár szépen emelkedett, ekkor már 3000 fölött járt. Nyár elejére a szputnyik teljesen bevadult, igazi mánia alakult ki. Minden áldott nap emelkedetek a papírok, sokan rászoktak, hogy reggel vesznek, este adnak: a day trade is csak nyereséget hozhat. Aztán a nyár közepén légy repült a levesbe: elkezdődött az azóta elhíresült ázsiai válság, vagy ázsiai vírus, ahogy akkor nevezték. A fertőzést elkapta a BÉT: az addig minden áldott nap emelkedő tőzsde onnantól kezdve csak esett, élén a két kedvenccel. A folyamat őszig tartott, akkor kezdett lecsengeni az ázsiai kór. De utána a BÉT-en jött még egy önálló akció: egy 5 napos irgalmatlan mértékű megöntés. Az első klasszikus likvidálás: kivéreztették a tőkeáttételesek jó részét.
Miután ez lezajlott, a longosok megtizedelődtek, az árak ismét békésen fölfelé indultak. A bika robogott tovább, csak kevesebben csimpaszkodtak rá. Az árak ismét nagy magasságba szálltak, és 98 nyarára ismét felült a sok tőkeáttételes a vonatra. Megismétlődött, ami az előző évben. Ezúttal a válság Oroszországban robbant ki, hatása kis tőzsdénkre még pusztítóbb volt, mint előző évben. A fundamentumok ugyan nem a TVK-t viselték meg (sokkal inkább a Richtert és a többi, az orosz piacra termelő céget), de a TVK-ban épültek ki a legnagyobb tőkeáttételes pozíciók. Így aztán itt is zajlott a legnagyobb likvidálás: volt olyan brókercég, ami a TVK pozikon úszott el.
A Molhoz került
Az orosz válságot újra megnyugvás követte, a TVK ismét szárnyalt. A 2000-es években aztán elvesztette a „spekulánsok kedvence” státuszt, más papírok felé fordultak. Aztán amikor a Mol felvásárolta a cég nagy részét, jelentősége teljesen visszaesett. A 2008-as válság előtt még volt egy szép kör: árfolyama felkapaszkodott 8000 forintig. A válság után jelentéktelenné vált, sőt árfolyama mélyen a könyvérték alá, 2000 forint környékére esett.
Az immár lecsökkent részvény mennyiséget aztán abban a reményben kezdték vásárolni, hogy előbb-utóbb a Mol csak elviszi azokat, legalább könyvértéken. Ez most minden bizonnyal be is következik. Vélelmezhetően a felügyeleti engedély is meglesz, a kiszorítás is lezajlik, végül a papír távozik a tőzsdéről. Innen már csak a múlt része lesz, de az újkori pesti börze legpezsgőbb, még tőzsdetermi időszakának résztvevői sosem fogják elfelejteni. Az egyik legkedveltebb részvényként marad meg emlékezetünkben.
Szóvivőjén keresztül kommentálta António Guterres Trump döntését, hogy kiléptette az USA-t két fontos ENSZ-szervezetből is. 
