Tervezési hiba
Az euró létrehozásakor nagyon gondosan meghatározták, hogy lehet egy tagállam a közös pénz használója, milyen feltételeket kell teljesítenie, ezek voltak a maastrichti kritériumok. Azonban azt már elmulasztották megszabni, hogy ezeket a kritériumokat többé-kevésbé folyamatosan is teljesíteni kell, különben menet közben áll elő az a helyzet, amit egy fel nem készült ország belépésével akartak elkerülni. A másik hiba, és ez Görögország esetében történt: nem vizsgálták, ellenőrizték eléggé az adatokat, talán mert fel sem merült, hogy valaki csalással akar csatlakozni.
A 2008-as pénzügyi válság élesen előhozta ezt a problémát. Sok ország nyakló nélkül költekezett, mondván, így lehet a legjobban tüzet oltani, csakhogy aztán a felhalmozott adósság kezelhetetlen lett. Ha van egy közös pénzügyminisztérium, biztos megakadályozta volna ezt, ahogy a szövetségi államok is vigyázni szoktak rá, hogy az egyes tartományok, országrészek ne költsenek el annyi pénzt, ami az egész országot veszélyezteti.
Utólagos korrekció
Az eurózóna kénytelen volt úgy reagálni, hogy kisegítette a bajba jutott országokat, és azóta nagyon odafigyel, hogy ne történjen hasonló, és maguk a tagállamok is vigyáznak, hisz látják, hová vezethet a túlköltekezés. Önálló valuta esetében az elinflálás és a leértékelés egy lehetséges megoldás, mellyel a dél-európai országok évtizedeken át éltek is, az eurózónában ez azonban nem lehetséges. A legtöbb tagállam azóta alkalmazkodott is, és beilleszkedett a zónába.
Még Görögország is, amely a legjobban elengedte magát, most már 3,9 százalékos elsődleges költségvetési többletet ér el, ami az adósságtörlesztéshez szükséges. Megtapasztalta ugyanis 2015-ben, milyen az, ha az EKB elzárja a pénzcsapot. Az ország gondjai az óriási adósság miatt persze soká fognak megoldódni, de most már van esély rá, hogy tartósan a zóna része marad. Ahol még gond van, az Olaszország, mivel ott is túl nagy az adósság és gyenge a bankrendszer, bár miután viszonylag gazdag országról van szó, a helyzet kezelhető, persze ha megvan a politikai akarat.
Nincs már mitől félni
Az utóbbi időben már csak egy veszélyt láttak a befektetők: ha valamelyik komolyabb, erősebb tagállamban euroszkeptikus erők jutnak hatalomra. Most, hogy ez Hollandiában, is Franciaországban is elmaradt, a veszély megszűnt. Az angolok ugyan távoznak az Unióból, de bennük sosem merült fel az eurózónához való csatlakozás, így ennek a zóna szempontjából nincs jelentősége. Politikai problémák, hangos „brüsszelezés” a Bloomberg szerint két országban van: nálunk és a lengyeleknél, de egyik ország sem az eurózóna tagja.
Már csak a jegybank alszik
Az euró megítélése így most már lassan visszaáll oda, ahol a válság előtt volt, és olyan lesz újra, ami a világ második legnagyobb valutáját megilleti. Ebben sokat segít majd még, ha az EKB felhagy a válságkezelő monetáris politikával, miközben a válság már rég a múlté. Ha már érzékelhető kamata is lesz a közös valutának, akkor pláne vonzóvá válik.
|
| Euró/svájci frank |
A folyamat akkor lesz látványos, ha a svájci frank érdemben gyengülni kezd, elveszti az euróval szembeni szimbolikus menekülővaluta szerepét. Egy lépés már történt: a francia választások elő fordulója után réssel erősödött az euró a frankhoz képest, az akkori 1,07 frankkal szemben már 1,09 a kurzus. Az igazi áttörés akkor jön, ha eléri az egykori bűvös szintet, az 1,20-at.
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
