Az olaj világpiaci árát döntően a fundamentumok alakítják, sokkal inkább, mint az arany, a devizák vagy részvények esetében. A spekuláció, a lélektani tényezők rövidebb ideig hatnak, mint a többi instrumentumnál. A kínálatot az határozza meg, mennyit hoznak belőle a felszínre, a kereslet pedig attól függ, mennyit égetünk el belőle (járművekben, villamos erőművekben stb.) és hogy mennyit használ fel a vegyipar. A kitermelés és a felhasználás között pedig szállítani és tárolni kell, ami költséges dolog. Szemben az arannyal, amiből óriási érték igen kis helyen felfér, vagy a részvényekkel, ami ma már csak egy elektronikus jel. A spekuláció azért természetesen az olajárat is erősen el tudja téríteni rövidtávon (ezt láthattuk a közelmúltban is).
Magas volt
Az olajár viszonylag sokáig volt nagyon magasan, 80-100 dollár között. Ennek fő oka, hogy a japán atomerőmű-baleset után sok atomerőművet bezártak, valamint továbbiak építését törölték. Ez érthetően megnövelte a hagyományos energiahordozók iránti igényt. Csakhogy a piac ebből a sokkból kikerült, és alkalmazkodni kezdett az új helyzethez.
Több helyen felfutott a megújuló energia felhasználása, jórészt kiváltva ezzel az atomenergiát. Amerikában elkezdték olcsón kitermelni a palagázt, ami legalábbis ott lecsökkentette az olaj iránti igényt. És végül, ami a legfontosabb: 100 dolláros ár mellett már szinte nincs olyan eldugott, zord lelőhely, ahol ne lenne érdemes kitermelni. Nos, 1-2 év alatt ezeket üzembe is állították, a kínálat irdatlanul megnövekedett. Ezen hatások összessége jelentkezett pár hónapja, amikor az olajár először lassan, majd meredeken esni kezdett.
Akkor viszont belépett a spekuláció, és rövidtávon megváltoztatta a folyamatokat. Az esés azért lett gyorsabb és nagyobb mértékű, mint várható lett volna, mert az úri közönség longolni (spekulatívan venni) kezdte az olajat, mondván, túl sokat esett már, jönnie kell egy korrekciónak. Ezt már 70 dolláros árnál elkezdték, így aztán az ár tovább esett, hisz a piac rövidtávon arra megy, amerre többeknek fáj. A sok longos kényszerű zárása aztán már magától adódóan nyomta lejjebb az árat, vég nélkül. A fundamentum átmenetileg a háttérbe szorult.
Túl sokat esett
Aztán egyszer csak feltűnő lett, hogy nem lehetett már felpattanásról hallani és olvasni, ezzel szemben egyre mélyebb és mélyebb árat tűztek ki célpontnak, a piac egyre pesszimistább lett. A longosok kihaltak, helyüket átvették a shortosok, a további esésre játszók. Az ár 40 és 50 között meg is pihent, a pesszimizmus maradt. Az a tény, hogy a szakadatlan esés után egy adott szinten egyensúly alakult ki, vagyis megszakadt a zuhanás lendülete, már gyanús volt. Ilyenkor egy ekkora szakadás után óhatatlan a korrekció, pláne hogy a pesszimizmus eluralta a piacot.
Ez most az elmúlt napokban meg is kezdődött. Az ár elképesztő gyorsasággal ugrott fel 30-40 százalékot, ami rendszerint a viharos short zárások következménye. A folyamat még nem tudjuk, befejeződött-e, lehet, hogy kergetik még az árat egy kicsit. Ha viszont befejeződik, akkor előáll az a helyzet, hogy longosok és shortosok egyaránt le lettek rázva, a spekuláció szerepe visszaszorul, és ismét a fundamentumok veszik át a szerepet.
Hol az igazság?
Ha megpróbálunk a fundamentumok alapján becslést adni, akkor azt mondhatjuk, hogy a 80-100 dolláros ár irreális, nem valószínű, hogy oda visszatérnénk. A 40 dolláros ár viszont túl nagy elmozdulás ehhez képest: a drágán működő kitermelőhelyek garmadájának kell leállnia, erősen visszavetve a kínálatot. Ugyanakkor alacsony ár mellett a nagy felhasználók, az újonnan iparosodó országok (Kína, India stb.) szívesen használnak fel többet. Így a nagyon alacsony árak időszaka sem valószínű, hogy tartósan visszatérhetne. Az egyensúly valahol középen van (hogy ez 50, 60 vagy 70 dollár, igen nehéz eldönteni). Rövidtávra egy gyakorlatias tanács: figyeljük, hogy mikor kezdenek az elemzők, a közvélemény újra magas árat várni. Ott vége lesz az emelkedésnek, fel lehet használni a megtöltött kannákat.
A miniszter indulatosan reagált az ICC döntésére.
